Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
Acetonnal leoldottam a polivinil-butirál védőréteget, és úgy folytattam a tisztítást, hogy vattából készült bandázzsal vettem körbe az edényt. Desztillált vizes mosás és kefélgetés következett váltogatva mindaddig, mig le nem tisztult a tárgy. Külön nehézséget jelentett az edény felsó peremében található vasme- revitó karika tisztítása, konzerválása. A befelé peremezés tökéletlensége és a térfogatában megnagyobbodott vas feszítőereje következtében szétnyílt bronzlemezek réseiben jól láthatóvá vált a rozsdás merevítő karika. A nagyobb rozsdalemezeket mechanikusan tisztítottam le. A mosófolyadékot megvizsgáltam kloridionra; pozitív eredményt kaptam. Olyan eljárást kellett keresnem, amely a vas-kloridot átalakítja, és stabilizálja a vasrozsdát, mivel az edény felsó pereméből kiszabadithatatlan a merevitó- karika. A felsó perem felhajlitgatása ugyanis az anyag teljes széttöredezésével járt volna. J. B. Pelikán eljárása szerint dolgoztam: 1000 ml 24%-os ammóniumhidroxid oldatba (NH4OH) 50 g ammonium-karbonátot (/NH4/2CO3) tettem. Ezt az oldatot vattára csepegtettem, és behelyeztem a felsó perem nyitott részeibe. 5-6 órán át hagytam rajta, mindig utánpótolva a folyadékot. A következő lépés a rozsdás felület melegítése volt kb. 300 °C-ra, Erre azért volt szükség, mert az ammóniumsókká alakult vas-kloridok ezen a hőmérsékleten elbomlanak és szublimálnak, a vas-hidroxid pedig dehid rátái ódik és stabil vas-oxid (Fe20g) keletkezik. 24 A vasfelületet befejezésül 5%-os polibutil-metakriláttal (PBMA) itattam át. A fából elkészített alakitó szerszámokkal a lehetőségekhez mérten visz- szaállitottam az edény szabályos formáját. Egy-két helyen nem tudtam kalapálni az anyagot, mert azonnal tovább repedt, és igy még nehezebb lett volna az alakitása. A repedések, hézagok bizonyos helyeken zavarólag hatottak, ezért ezeken a helyeken ragasztottam és kiegészítettem ókét. (XII. t. 5.) A ragasztásra IS-12 ciánakrilát alapú ragasztót használtam (előnye: nyomásra köt). A kiegészítést műanyaggal végeztem. Galván eljárás nem jöhetett szóba a sok apró hiány miatt. Kalloplastot használtam porfestékkel szinezve úgy, hogy idomuljon az edény bronzanyagának szinéhez. Ebből az anyagból készítettem a kettósfül hiányának pótlását is. Vékony, rostos müanyagpapirt ragasztottam a bronzedény belső falára ott, ahol repedések és hiányok mutatkoztak. Ez a megoldás a repedéseket erősítette, a hiányokat pedig alátámasztotta a kívülről történő rétegek felkenéséhez. A műanyag bekötése után egy szintbe csiszoltam az edényfallal a kiegészített részeket. Befejezésül hig kénmájoldattal sötétítettem a tárgyat, és bevontam hig akrilánlakkal. (XI. t. 4.) 121
