Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
rembe kerülő vaskarika adta meg, erre próbálták rá a meghajlított lemezt, Elképzelhető az ellenkezője is, hogy szegecselve elkészítették az edénytestet, és ahhoz méretezték a felső perem merevítőjét. Mindkét megoldás célravezető. Az első megoldás azért praktikusabb, mert a vaskarika méretét könnyebb a még egyenes lemez mérete után megállapítani, és igy kevesebb munkával lehet ugyanazt a célt elérni. Az egymásra húzott lemezvégeket a bordák közeinél átütötték egy bronztüskével, és ezután következett a szegecselés. Wosinszky a szegecselés módjáról azt Írja, hogy az edény külső felén fejelték el a szegecseket. Véleményem szerint viszont az ellentétes oldalon, tehát az edény belseje felől történt a szegecsek elfejelése. A szegecselésnél az első művelet maga a szegecs elkészítése huzalból. Szabályos, szép szegecsfejet szegecsfejezőbe helyezett drótvégeken lehet készíteni. Ezt a szabályos szegecsfejet helyezték az átütött lyukba. Kívülről ütötték át a lemezt, ez látszik a másik oldal anyag kitüremkedéseiből. A külső oldal tehát kissé behúzódott a lyuk peremén. Ebbe a behuzódásba fektették a szegecsfejet és belülről kalapálták el. Ez abból is látható, hogy tökéletlenebb a belső szegecsfej, mert belülről nehezebben fértek hozzá. Kívülről lehetetlen ilyen szabályosan elfejelni a szegecset, két ok miatt is: egyrészt a két bordázat között nincs rá elég hely, másrészt a belső oldalon látható szegecsfej minősége és a szegecs hossza nem alkalmas arra, hogy jól felfeküdjön a szegecs, és szépen elfejelhető legyen. Az edény felső részébe helyezett merevítő karikára kalapálták rá a bronzlemezt úgy, hogy az edényt egy fatuskóra támasztották, és körbe- körbe forgatták, miközben fokozatosan befelé hajlították. Ezután kerülhetett sor a kettősfülek felszegecselésére, amely műveletnél viszont a szegecseket jól láthatóan kívülről fejelték el. A kettősfülek átütése Ugyanúgy történt, mint az edény oldaláé. A középső lyukba került először a szegecs, mert már az edényen volt egy átütött lyuk legfelül. A két szélre eső lyukat ezután a fül által meghatározott helyen pontosan át lehetett ütni. A fenéklemezt az edény szája felől csúsztatták le egészen az aljáig. Előtte azonban felhajlitották az edény legalsó peremét. Az edénybe benyúlva, kézzel megfeszítve, kissé oldalra döntve kalapálták rá az alsó peremet a fenéklemezre. Befejezésül ráhajlitották a két mozgatható fogantjait a felfüggesztésre szolgáló fülekre. Ezzel elkészült az edény. A leirt módon készítettem el az edény másolatát, mindvégig ügyelve arra, hogy csak olyan szerszámokat alkalmazzak, melyek a bronzkorban is használatban voltak. A tárgy tisztítása, restaurálása A tárgy tisztításának megkezdése előtt párakamra-próbával meggyőződtem arról, hogy található-e a fémfelületeken aktiv korrózió, s ha igen, hol és milyen mértékben. Aktiv korróziós nyomokat lehetett látni az edény két fogantjruján, fenéklemezén, de csak alul, foltokban és az oldalfalakon, szintén kisebb foltokban. Nagy felületek maradtak egybefüggően védőréteggel boritva. 119
