Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
A fenéklemezek mért adatai táblázatba foglalva FenékKözponti Szalagkarika Szalagkarika Leltári átmérő körök átmérője vastagsága szám (cm) átmérője (cm) (cm) (cm) L 44/233.1. 19, 5 3.2 14, 5 2,5 62/886.1. 22 3,3 17, 5 2, 3 670/886 21 3.4 15, 2 2,6 IV/78.18.1. 22 3,4 10; 1 7 1, 5 Ezek az edények hétköznapi használati edények voltak. Készítési módjukat nemcsak ez a tény, hanem a munkaeszközök által megszabott szűk technológiai feltételek is behatárolták. Nem volt lehetőség, de szükség sem az edények tuldiszitésére. A ciszták készitésénél szigorúan funkcionális diszitést alkalmaztak. De mégsem gépiesedett el az edénykészités, és ezt az alkotó emberre jellemző szellemességgel oldották meg a bronzkori kézművesek: a szűk lehetőségeken belül egyszerűségében is változatost alkottak. A kettős hajlitásu függesztőfüleket is lemértem, de itt olyan eltéréseket tapasztaltam még egy edényen belül is, hogy ezek méretezése nem lehet jelentős az összehasonlításoknál. Itt inkább a készités technikája alapján lehet összehasonlítást végezni. A méretek sokszor egy-két cm-es különbözősége viszont azt bizonyítja, hogy a füleket kizárólag kézzel készítették (kalapálva), a felszerszámozásnak még a legegyszerűbb módját sem alkalmazva. A fogantyúk mérete, kivitelezése különböző. Megtalálható a spirálisan csavart és a sima is. Mivel gyakran előfordulhatott, hogy uj fogantyút tettek az edényre azok elhasználódása, rongálódása miatt , nem mindig az eredeti található ezeken a cisztákon. Azonban mindkét tipusu edényfogót jellegzetes madárfej- (kacsa-) alakúra kalapálták a függesztő végeinél. *2 A leírtakból végleges következtetést nem lehet levonni arra vonatkozólag, hogy vajon a kurdi lelet egyik darabja került-e a debreceni gyűjteménybe. Mellette szól a bronzfelületen több helyen megfigyelhető világoszöld réz- kloridba beágyazott finom eloszlású kvarcszemcsék tömege. Ez leginkább folyómederben vagy viz közelében található homokos talajban rakódhatott az edényre. A felső perem belső oldalára rögös, homokos, aprószemü kavicsokból álló csontkemény vaskorróziós réteg rakódott. Vízből kiemelt vastárgyaknál lehet megfigyelni hasonló lerakódásokat, melyek a térfogatában többszörösére duzzadt vaskorróziós réteggel szinte eggyé forrtak. Méretei alapján beleillik a kurdi leletbe a debreceni ciszta, de elgondolkoztató tény az edény igen rossz állapota, bronzanyagának ridegsége, repedezettsége. A szekszárdi múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban található kurdi cisztákra viszont a jó megtartás jellemző. Másfelől viszont arra is kell gondolnunk, hogy a kurdi lelet csaknem száz éve került elő a Kapos vizéből, és néhány elkallódott példány száz év alatt rossz körülmények közé kerülve jelentős bomlást szenvedhetett. 114
