Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
Ellentmondásos a debreceni edény felső peremezésének egyedi megoldása, de mivel a Kurdon talált anyagból nem minden edény került a múzeumokba, lehetséges, hogy az elkallódott ciszták között voltak a debrecenihez hasonló, befelé hajló peremezéssel készült edények is. Megállapítható, hogy a debreceni ciszta méretei, külső megjelenése alapján beleillik a Kurdon talált együttesbe, rossz állaga viszont már kér désessé teszi ezt a megállapitást. Ahhoz, hogy még közelebb, kerüljünk a megoldáshoz, szükséges lenne az edények bronz anyagának ötvözet-összetételét meghatározni. A bronz előállítása és felhasználása A bronznak több fajtáját lehet ma már megkü’ önböztetni. Legkorábban az i. e. III. évezred körül réz és ón, esetenként antimon ötvözetéből készült. 13 A bronzmüvesség minden központjában más és más mennyiségben használták az ötvözőanyagokat, de a fő ötvöző, az ón mennyisége sehol sem haladja meg a 33%-ot. Ezen belül nagyobb eltérések is lehetnek attól függően, hogy milyen célra kívánták felhasználni az ötvözetet. Ahhoz, hogy rézből bronzot készíthessünk, közel 1200 °C-os hőmérséklet szükséges. Ennek a hőfoknak előállítása nagy technikai fejlettséget, szakmai ismeretet követelt a bronzkori öntőmestertől. Az 1200 °C-os hőmérséklet eléréséhez fuvószél szükséges, azaz a légáramlást a tűzre kellett irányítani. Ezt a bőrfujtató megkonstruálásával és annak használatával valósították meg. Ilyen szerszámról a legkorábbi lelet i. e. 1600-ból származhatott. ^ Mindez kevés lett volna kemence, olvasztótégely, tüzifogók nélkül. Az öntéshez öntőformák is kellettek. Mezopotámiában i. e. 3000 körül már alkalmazták a cire perdue eljárást. Az. öntendő tárgy viaszmodelljét agyagba ágyazták, azt kiégették, a kifolyt viasz helyére öntötték a bronzot, melyet végül az agyagminta széttörésével szabadítottak ki. A rézkorban és régebbi bronzkorban a fémeket öntéssel formázták, majd később i. e. 1200 körül kezdett elterjedni a kiöntött bronzrudakból vagy bronztéglából kalapálás utján készült lemezanyagok edénykészitésre való felhasználása. 15 Régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy a bronzöntés a Dunántúlon is fellelhető volt, s nem is akármilyen színvonalon. A vatyai kultúra egyik magaslati telepén (Lovasberény - Mihályvár) a magyarországi bronzkor első hitelesen feltárt öntőmühely-részlete került elő. Közvetítő kereskedelem utján szerezték be a bronzot, mely érdekes cipó, piskóta vagy "nyakperec" formájú volt, de igy szerezték be az ötvöző ónt vagy az antimont is. Lovasberényben is alkalmazták a bronz megmunkálásának két fő formáját, az öntést és az öntés utáni lemezzé kalapálást. Az időszámításunk kezdete előtti XVI-XV. században a Kárpát-medence népeinek fémművessége eljutott arra a technikai szintre, hogy saját igényeit kielégítse, és máshol készült tárgyakat utánozhasson. Az i. e. II. évezred első századaiban az Alpok térségében és a Szudéta vidéken itáliai befolyás alatt formálódott a közép-európai fémművesség. 115
