Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
A debreceni ciszta legfelső peremének kívülről befelé hajtása az egyetlen olyan megoldás, amelyet a vizsgált kurdi edények egyikén sem lehet látni. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kivülrol befelé peremezés technikailag nehezebb megoldás, viszont abban az esetben, ha már kevés anyag marad a munka végén, kevésbé rontja az edény összképét. Az is lehet azonban, hogy egy próbálkozás nyomán maradt ránk ez a ritka megoldás, amely azonban nem terjedt el. Nem is terjedhetett el, ha az edény funkciója viz vagy egyéb folyadék tárolása volt, mert a belső oldalon húzódó hézagon keresztül könnyen érintkezésbe került a folyadékkal a merevitő vaskarika, és igy hamar rozsdásodásnak indult. Tehát feltétlen praktikusabb és könnyebb megoldás volt a felső perem kifelé való hajlitása. A méretek tükrében érdemes megnézni a ciszták hasonlóságát és különbözőségét: A tárgy leltári száma vagy lelőhelye Magas ság (cm) Peremátmérő (cm) F enék- á tmérő (cm) Bordázat távolsága (cm) Bordázat száma (db) L 44/233.1. 18 19, 5 19, 5 22-23 11 62/886.1. 20 23 22 26-27-28 11 670/886 19 22 21 25-28-30 11 IV/7 8.18. 1. 21 22 22 26-28 11 Hanov (Pisek) 19 22 22 10 Magyar- keresztes 20 22, 9 22, 5 11 A merevitő bordázat darabszáma a közel azonos magasságú és átmérő jü edényeknél jobbára 11, ami nem meglepő, de a már emlitett legkisebb méretű (L 44/233. 1.) cisztánál érthetetlen a 11 borda makacs tartása, A mérések adatai is azt mutatják, hogy a bordák között emiatt alig maradt hely. A ciszta, szinte nem más, mint egy bordahalmaz. Ezért nem is maradhatott anyag a felső perem befejezésére. A hanovi ciszta készítője úgy látszik rutinosabb mester volt, mert bátran elhagyott egy bordát a 11-ből, s igy arányosabb lett az edény, és befejezéséhez is maradt megfelelő mennyiségű anyag. Az edények fenekének merevitése, díszítése a legtöbb esetben középen egy félgömbölyü domborítás köré préselt két vagy három nagyobbodó átmérőjű domború kör, esetenként két szélesebbre kalapált, kissé kidomborodó szalagkarika. Első pillanatra nagyon szabályosnak tűnnek, de ha jobban szemügyre vesszük őket, látható, hogy a domborítás nem pontos, helyenként 0, 5 cm-es eltérések is vannak a vastagabbik szala,gkarika szélességében. Az edényfenekek merevitése és egyben díszítése igen változatos, annak ellenére, hogy szinte csak a középponti két-három kör és a nagyobb átmérőjű szalagkarika egymáshoz való arányát változtatták a készítők. Ez nagyon érdekes, és magyarázatot is kaphatunk rá. Ha arra; gondolunk, hogy a ciszták készítése a kézművesek számára egy idő után már rutinmunkává, mechanikusan ismétlődő munkafolyamattá vált, közeledünk a megoldáshoz. 113
