Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása

A debreceni ciszta legfelső peremének kívülről befelé hajtása az egyet­len olyan megoldás, amelyet a vizsgált kurdi edények egyikén sem lehet látni. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kivülrol befelé peremezés techni­kailag nehezebb megoldás, viszont abban az esetben, ha már kevés anyag marad a munka végén, kevésbé rontja az edény összképét. Az is lehet azonban, hogy egy próbálkozás nyomán maradt ránk ez a ritka megoldás, amely azonban nem terjedt el. Nem is terjedhetett el, ha az edény funk­ciója viz vagy egyéb folyadék tárolása volt, mert a belső oldalon húzódó hézagon keresztül könnyen érintkezésbe került a folyadékkal a merevitő vaskarika, és igy hamar rozsdásodásnak indult. Tehát feltétlen praktiku­sabb és könnyebb megoldás volt a felső perem kifelé való hajlitása. A mé­retek tükrében érdemes megnézni a ciszták hasonlóságát és különbözőségét: A tárgy leltári száma vagy lelőhelye Magas ság (cm) Perem­átmérő (cm) F enék- á tmérő (cm) Bordázat tá­volsága (cm) Bordázat száma (db) L 44/233.1. 18 19, 5 19, 5 22-23 11 62/886.1. 20 23 22 26-27-28 11 670/886 19 22 21 25-28-30 11 IV/7 8.18. 1. 21 22 22 26-28 11 Hanov (Pisek) 19 22 22 10 Magyar- keresztes 20 22, 9 22, 5 11 A merevitő bordázat darabszáma a közel azonos magasságú és átmérő jü edényeknél jobbára 11, ami nem meglepő, de a már emlitett legkisebb méretű (L 44/233. 1.) cisztánál érthetetlen a 11 borda makacs tartása, A mérések adatai is azt mutatják, hogy a bordák között emiatt alig maradt hely. A ciszta, szinte nem más, mint egy bordahalmaz. Ezért nem is ma­radhatott anyag a felső perem befejezésére. A hanovi ciszta készítője úgy látszik rutinosabb mester volt, mert bátran elhagyott egy bordát a 11-ből, s igy arányosabb lett az edény, és befejezéséhez is maradt megfelelő mennyiségű anyag. Az edények fenekének merevitése, díszítése a legtöbb esetben középen egy félgömbölyü domborítás köré préselt két vagy három nagyobbodó át­mérőjű domború kör, esetenként két szélesebbre kalapált, kissé kidombo­rodó szalagkarika. Első pillanatra nagyon szabályosnak tűnnek, de ha job­ban szemügyre vesszük őket, látható, hogy a domborítás nem pontos, he­lyenként 0, 5 cm-es eltérések is vannak a vastagabbik szala,gkarika széles­ségében. Az edényfenekek merevitése és egyben díszítése igen változatos, annak ellenére, hogy szinte csak a középponti két-három kör és a nagyobb átmé­rőjű szalagkarika egymáshoz való arányát változtatták a készítők. Ez na­gyon érdekes, és magyarázatot is kaphatunk rá. Ha arra; gondolunk, hogy a ciszták készítése a kézművesek számára egy idő után már rutinmunkává, mechanikusan ismétlődő munkafolyamattá vált, közeledünk a megoldáshoz. 113

Next

/
Thumbnails
Contents