Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
gatható felső fogantyúkkal készültek az edények (a korábban készülteknek 5-6 szélesebb bordázata, a későbbieknek 10-11 keskenyebb bordázata van). Eddig összesen öt lelőhelyen talált edények alján figyelték meg a koncentrikus körökből álló merevitó és diszito domboritásokat. Lehet, hogy az edényeknek ezek a tipusai készültek legkésőbben, tekintettel arra, hogy ezek a fenékmegoldások technikailag a legkiforrottabbak. Érdekes, hogy a ciszták szinte lelőhelyenként különböző funkciót töltöttek be. A közép-etruriai és a primentdorfi ciszták ékszereket tartalmaztak, de nem temetkezési helyeken találták őket, A fraorai, certosai, bolognai és a franciaországi példányokban emberi hamvakat találtak. A Svájcban (Grauholz) talált edények tumulusban voltak bronz-, arany- és vastárgyakkal megrakottan. Nocera mellett és Hallstattban sirokban feküdtek mint díszedények, üresen vagy egy-két ékszert tartalmazva. Volt néhány lelet, melynek alján és oldalán tűz nyomát fedezték fel, mintha főzésnél használták volna őket. Wosinszky egyértelműen etruszk eredetűnek Írja le ezeket az edényeket, mert több esetben találtak ezeken a tipusokon etruszk bélyegeket, írásjeleket, sőt egész feliratokat is. Dél-Csehországban három ciszta került elő, melyek a hallstatti ciszták későbbi típusait képviselik (Hanov, Pisek - körzet). Ezekről bővebb leírás nincs, de az bizonyos, hogy kb. egyidősek a magyarországi leletekkel.^ A magyarországi edényleletek egy részének összehasonlító vizsgálata A Magyarországon talált ciszták egy részét alaposan szemügyre tudtam venni, megmértem magasságukat, fenékperem-átmérőjüket, a bordázások közötti távolságokat, a fogantyúk tartásához felerősített kettős hajlitásu pántokat, az edényfenekek koncentrikus körökből és gyűrűkből álló merevítő és egyben diszito domborításainak elhelyezkedését. Célom az volt, hogy a méretek birtokában összehasonlításokat végezzek a megvizsgált edények és az általam kezelt tárgy között. Először úgy gondoltam, hogy az összehasonlitás csak az edények nagyságára fog kiterjedni, és ebből lehet majd némileg következtetni arra, hogy a debreceni ciszta esetleg a kurdi leletegyüttes elkallódott darabja. Méréseim közben azonban megfigyelhettem a ciszták készitésmódjának különbözőségeit is. Ezek a megfigyelések újabb következtetésekhez segítettek, és közelebb vittek az edény származási helyének megfejtéséhez. Az L 44/233.1. leltári számú edény magassága 18 cm, ez a legkisebb az összes mért edény közül. Kilóg a sorból azért is, mert az edény legfelső pereme belül nem tartalmaz semmiféle merevítő anyagot, még vesz- szőkarikát sem**. Úgy tűnik, hogy ez az edény azért tér el jelentősen a többitől magasságában, fenékátmérőjében, a peremezések közötti távolságban, és azért nincs a többihez hasonlóan betétre peremezve, mert kevésnek bizonyult az anyag és egyszerűen elmérték. Úgy gondolom ez a bronzkori "selejt" azért maradhatott fenn, mert a bronz nagyon drága volt ebben az időben1® és a kevésbé sikerült, de használható darabok szintén gazdát cseréltek, legfeljebb nem olyan áron, mint a többi edény. 112
