Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
Mozsolics megemlít egy hallstatti ráfos cisztát, amely oldalfogós ugyan, de található rajta egy kacsára hasonlító állatmotivum is.5'6 Ez a motívum előfordul a Magyarkeresztesen talált lemezeken és sok Hallstatti-kori bronzedényen is. Ennek az ábrázolásnak a legegyszerűbb változata a debreceni cisztán, a fogantyuvégek lezárásánál is fellelhető. Mozsolics szerint a kacsafej- ábrázolás valószínűleg a Balkán közvetítésével, esetleg Kis-Ázsiából származik. Az etruszk kulturkör hatására éledt újjá és terjedt el Európában. A magyarkeresztesi bronzlelet földbe kerülésének időpontja közvetlenül a kelta betörés előttre, a késő Hallstatti-korban, az i. e. V. század vége és a IV. század eleje körüli évtizedre tehető. Fleissing egy évszázaddal későbbre teszi ezt az időpontot. A magyarkeresztesi edény leírásából kiemelhető a ráfok közötti pontsoros díszítés, mely megegyezik a debreceni ciszta díszítésével. Szöllős- gyálon is találtak egy hasonló cisztát, de ezt még nem publikálták, s igy sem méreteit, sem külső megjelenését nem lehet összevetni a már közölt edényekével. A debreceni Déri Muzeum anyagához hasonló leleteket irt le Sprockhoff 1927-ben. Készített egy térképet, melyen a ciszták elterjedését szemlélhetjük Itáliától északra. A térképen jól lehet látni, hogy a bronzkorban igen elterjedt volt ezeknek az edényeknek a használata. Figyelemreméltó az is, hogy szinte mindegyik lelet hajózható folyók mellett került elő. E- szerint a korabeli kereskedelem gyakori módja volt a vizi utón való termékszállítás. Ilyen kereskedelmi útvonal lehetett a Kapos is a bronzkor idején. 1884-ben különösen meleg nyár volt, és igy soha nem látott módon leapadt a Kapos vize. Fürdőző gyerekek találtak rá Kurd környékén arra a bronzleletre, melyet sokáig úgy emlegettek, hogy a "kurdi kincslelet. " Az edényeket Wosinszky Mór mentette meg az utókornak, még mielőtt a környék népe elhordhatta volna, arra gondolva, hogy aranyedények birtokába jutott. De sajnos igy is elkallódott néhány, és ez a tény valószinüsiti azt, hogy a debreceni edény is esetleg innen származik. Wosinszky úgy szerzett tudomást a lelet létezéséről, hogy egy eladott példányt véletlenül meglátott gróf Apponyi Sándor gyűjteményében. A széthordott edények egy részét visszavásárolta, és ő maga is kimentett még a helyszínről hat darabot. A leletet gondosan megvizsgálta, és nagyon precízen leírta. Feltételezése szerint egy kereskedő felborult hajójának rakománya volt ez a leletegyüttes. Figyelemreméltó megállapítást tett Wosinszky az edények leírása során. Az edényfenekek koncentrikus körökkel való díszítése csak az eygenbilseni, luttumi, panstorfi és primentdorfi példányokon fordul elő. ^ Ez jelentheti azt, hogy két különböző műhely által készített edényekkel állunk szemben, de azt is, hogy ezek a ciszták később készültek. Véleményem szerint az edények fenéklapja közepén lévő 2-3 szorosan egymás mellett húzódó koncentrikus kört egy fából, kőből vagy bronzból készült beütő szerszámmal alakították ki. Fejlettebb technikával rendelkező fémmüvesek készíthették igy az edényaljakat, tehát minden bizonnyal később készült példányokkal állunk szemben. Egyébként soron követhető a ciszták fejlődésének több állomása. Kezdetben szilárd oldalsó fogóval, majd moz111
