Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
Valószinüleg ilyen nedvesedés, sót többszöri nedvesedés okozta a tárgy erőteljes megkeményedését. A megkeményedett bőr aztán idővel könnyebben szakadt, rongyolódott. A fehérből szürkévé vált alapszint pedig egyrészt az elhaszhálódás, másrészt pedig - miután a suba használhatatlan lett - a rossz tárolás okozta. Egy ilyen hasznavehetetlen darabnak pedig csak a padláson vagy az istálló sarkában volt a helye, a lomok között. A szőrmés bőrök (subák) pusztulásában a másik fontos tényező a szőrszálak kihullása. Ez gyakorlatilag megállíthatatlan folyamat. Oka a kikészítésben keresendő. Még nedves állapotban, közvetlenül a nyuzás után, ha nem szárították ki rögtön a bőrt, a baktériumok megtámadják a szőrgyökereket, megindul a szőrhullás, amit cserzéssel és a további munkálatokkal még időlegesen sem lehet megakadályozni. A rátét bőrök barkás felülete majdnem minden részen erősen megrepedezett, sok helyen a barka le is hullott. Ennek az az oka, hogy annakidején a szőrtelenitésre használt oltott meszet nem távolították el rendesen a bőrből, csak vizzel kimosták és utána rögtön cserezték. A helytelen mésztelenités következtében a barka felület idővel érdes és kemény lett. A rátét bőröket piros anilin festékkel színezték. Az anilin festékeket, számos más szintetikus színezékekkel egyetemben, a múlt század közepe óta a falusi szücsmühelyekben is ismerhették és használhatták, vizben és alkoholban oldható változatait egyaránt. A jellegzetes ciklámen piros szin ugyan idővel majdnem teljesen lekopott, a megmaradó részeken azonban jól felismerhető maradt. Az anyagvizsgálat a hímzésre is kiterjedt. Nem mintha ránézésre nem lett volna egyértelmű, hogy selyemszállal himezték ki a mintát. Munkám során azonban már találkoztam olyan esettel, hogy a fonál lennel kevert (hamisított) selyemszál volt, és ezt csak a mikroszkópos vizsgálat mutatta ki. Jelen esetben is előkészítettem a szálat mikroszkópos vizsgálatra és fényképezésre. A zöld szinü selymet mindenek előtt ki kellett fehéríteni. Ez különböző oldatokkal történhet. Nátrium-ditionittal (Na2S2Ü4), amelyet megfelelő töménységben oldunk, miközben az oldatot állandóan melegítjük. Ez a módszer csak csáva és azo színezékeknél alkalmazható. Ha páccal festett a szál, akkor 0, 1 n sósavban melegítjük. Ha nem szintelenedik, úgy In HCl-t alkalmazunk. Jelen esetben a nátrium-ditionitos szintelenités vált be, az oldat hatására a selyemszál világos, áttetsző szinü lett. A színtelen kimosott szálat xilolban oldott kanadabalzsamba ágyaztam be, amelyet a tárgylemezre cseppentettem. A selyemszálról ezután mikrosz- kópi felvételt készítettünk. Hogy fosztott selyemmel hímeztek, szabad szemmel is megállapíthattam. Ugyanis a mintának kivett szálon semmilyen sodrat nyomát nem vettem észre. Sok helyen pedig a szálnak csak egy része maradt meg a tüszurások nyomaiban és a fésű fogaihoz hasonló ritkás elrendezéssel jelezte a mintát. Az ilyen hímzés restaurálása a legnehezebb. Az anyagvizsgálatok után hozzáfoghattam a bőr tisztításához. 88