Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
A restaurátor szakirodalom ajánlatai A bőrök restaurálásával, méginkább konzerválásával foglalkozó irodalom széles körű, bár ezek a tanulmányok főleg a régészeti eredetű bőranyaggal foglalkoznak. Ez érthető is, hiszen az ásatásból származó bőrök ritkábbak, legalábbis azok, amelyek szerencsés körülmények között megmaradtak, ennélfogva megmentésük minden eszközzel és minden esetben fontos. A néprajzi bőrök, különösen a ködmönök, subák, megfelelő tárolás esetén kevésbé szorulnak konzerválásra. Legfeljebb a bőr felülete piszkolódott be idővel. Ezt a szennyeződést a mindennapi gyakorlatban agresszív zsiroldó-szerekkel szoktuk eltávolitani, valamilyen dörzsölőanyag segítségével. Triklóretilénben, perklóretilénben, széntetrakloridban vagy benzinben bükkfalisztet vagy krétaport keverünk el, és az igy előállitott pépet, a bőrre kenve addig dörzsöljük, amig az ki nem tisztul. Ez a munka nagyon fáradságos, különösen ha a szőr felől is tisztitani kell, de már gyakran vezetett meglepően jó eredményre. A benzint csak végső esetben jó alkalmazni, mert nagyon kiszárítja a bőrt. Rohdorf szerint (Stambolov nyomán) a szőrmék úgy tisztíthatok, hogy először hálóba tesszük, 3 percre perklóretilén vagy nehézbenzin fürdőbe merítjük, az oldószer állandó kevergetése közben. A szőrme sárgás színe ezután megszüntethető oly módon, hogy hig hidrogénperoxiddal átitatott szivaccsal végigdörzsöljük. Ugyanez a szerző óva int a vizes oldatokkal történő tisztítástól. James a szőrmék és bőrök színének helyreállítására, vizből, szulfo- nált ricinusolajból, és NaOH-ból való oldattal történő kezelést javasol. Az oldat tartalmazhat még szulfonált laurilalkoholt, arzéntrioxidot és hígítható perklóretilénnel, terpentinnel és lakkbenzinnel is. A folyadékot a szőrmére permetezik, ezután megszáritják és kikefélik. Nowak ellenzi mind a szerves oldószerek alkalmazását, erős zsírtalanító hatásuk miatt, mind a vizes oldatokét, amelyek a szőrmét esetleg cserzetlenitik, ridegitik és azon a véleményen van, hogy a szőrmék tisztításának legalkalmasabb módja, a dobban forgatás, nyirfa, tölgyfa vagy diófa fürészporral, kaolinnal vagy gipszporral. A kezelés hőmérséklete 30-35°C. A háztartásban a szőnyegek és falikárpitok céljaira használt szőrméket rendszerint timsós-sós eljárással készítették ki, és ezért ezekre nagymértékben hat a légköri páratartalom ingadozása. Kellemetlen fogá- suakká válnak. Azonkívül vizes oldatokkal mosva sok timsót veszítenek, a száradás után kemények és szaruszerüek lesznek. Az ilyen szőrmék a következő módon regenerálhatók: 1-1,5 napig 0, 5% rézszulfátot tartalmazó csiraölő fürdőbe áztatjuk, ezután kivesszük, husoljuk és áramló vizben 2 óráig mossuk. Utána a szőrméket 1 órán át 1% bórax és 27o kenőszappan oldatával mossuk a gyapjú tisztítása céljából. A szappan bórax maradványokat áramló vizben mossuk ki 5-10 percen át. Ebben a szakaszban a husoldalt 1, 5% marónátronból, krétából és kaolinból készített pasztával vonjuk be, és 4-5 órán át állni hagyjuk. Ezután a bőrt 4%-os kálcium-klorid oldatba mártjuk, éjszakán át az oldatban hagyjuk, kivesz- szük, vizzel mossuk és ecetsavval vagy tejsavval mésztelenitjük. A bőrt 89
