Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Hajda Gy. Zsigmond: A debreceni mészáros-céh ládájának restaurálása

erre a célra nem használtak. A ládatest négy lapitott pogácsa formájú lábon nyugodott. A mostani lábak szintén egy későbbi (1906 utáni) restaurálás termékei. Tény az, hogy esztergályozott volt az eredeti négy láb is. Ezeket csavar segitségével, közvetlenül a láda fenéklapjába csavarták. A fenéklapon megtaláljuk a menetes lábhelyeket. A fenéklap egy szélesebb és egy keskenyebb deszkából (tölgy) áll; a láda kávájához 18 darab 6 mm vastag csappal erősítették. (A fenéklapot le kellett bontanom a ládatestről, mert igy az intarzia visszaragasztásához a pillanatszoritókat párosával tudtam felfogni. (V-VI. kép)

A szabályos téglalap alapú középrészt egyenes lefutású, két keskenyebb oldalán alacsony, ’^kiemelkedő tagozatokkal alakították ki, melyek sarkaikon kettősen megtörnek. A tagozatokat keskeny hullémléc keretezi. Maga a tagozat is tölgyfából van, a hullámléceket eredetileg feketére pácolt tölgyből készítették. A tagozatok közepére szerelték a sárgaréz fogantyúkat, melyek alatt kettős köralaku áttört sárgaréz veret van. Az oldalakon kivülről befelé haladva négyszeresen szimmetrikus juhar borítást találunk, A szegély 6 cm széles, majd ezt követi egy "meander" keretelés, melynek sarkain egyszerű, négyzetekbe foglalt köralaku lezárólapok vannak. Az oldalakon, a meander keretelés és a kiemelkedő tagozat közötti rész szilvafa lemezekkel borított. 1 (VII-VIII. kép) Az elő- és hátlapon két-két kereteit mező van. Az előlapon szereplő két jelenet a mészárosmesterség hétköznapjaiból ellesett pillanatokat örökíti meg. A képekhez különböző vágású, pácolásu juharfát használtak, kivéve a baloldali képen a vastagabb oszlopot, az szilvafából van. A változatosság érdekében szinte minden fogást megtalálunk itt, amivel azonos anyagú fát egy intarzián belül színessé lehet tenni. A plasztikus hatásokat égetéssel; a finom részleteket forró tűvel és kisméretű vésőkkel érték el. (IX-X. kép) A szegélydiszként alkalmazott meander a következő faféleségekből épül fel: a kétoldali keskeny szegés - paliszanderből; a fehér alap - juharfából; a fekete betétek - pácolt tölgyfából.

Az első és hátlapon szép, műves, vésetten áttört, sárgaréz kulcsrózsákat találunk. Mivel a hátlapon is olyan az intarzia beosztása, mint az előlapon, azért ismétlődik a kulcsrózsa is, annak ellenére, hogy a hátlapon nincs zár, illetve kulcsnyilás. (XI-XII. kép) Az egyetlen zár,

melyet az előlap belső oldalára szereltek fel, kétbezzenős akaszos tipusu. A ládán látni lehet egy korábbi (más méretű) zár szerelésének nyomait.

A láda belső kiképzése aránylag egyszerű, rejtett fiók nélküli. A hátlaphoz közelebb, hosszában végigfutó, 7, 5 cm széles, teljes belmagasságú irattartó rekeszt találunk. A rekesz falától az előlapig keresztben, baloldalt megtaláljuk a 12 cm széles ládafiát. Alatta négy kis fiókot találunk, melyek sárgaréz karika húzóval és négyszirmu virágalaku veretecskével vannak ellátva.

A fedelet két sárgaréz csuklópánttal erősítették a ládatestre, úgy, hogy a tengelyek a fedelet szegélyező profilált lécbe süllyednek.8 A fedél belső oldalán a következő felirat olvasható:

Ns. Páál János és Szél István,

Uraimék Czéh-Mesterségekben Készült 1790.

68