Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hajda Gy. Zsigmond: A debreceni mészáros-céh ládájának restaurálása
A felirat "v"-profilu bevésés, melyet piros festékkel színeztek. (XIII. kép) A tető külső oldalán, azaz a láda tetején, megtaláljuk a céhládákra jellemző kulcstartóüreget vagy tetőzetet. A mi ládánk esetében semmi nyomot nem találtam arra nézve, hogy ez a kulcstartóüreg zárható lett volna'. Az a tetőcske, ami most rajta van, szintén egy későbbi (1906 utáni) javításkor kerülhetett rá. Ha ez a tetőzet nem funkcionált mint kulcstar- tóüreg, akkor is fontos része ez a ládának, mert igy egész, egységes a céhláda. Az architektonikus stilusirányzat szerint evvel "tetőzik be" a megépitett ládát. (XIV-XV. kép) Az alulról kiinduló és Ívesen keskenyedő "téglányalaku" test felső kávájának. megfelelő üreggel rendelkezik, egyébként tömör tölgyfából készült. Az ismétlődő, geometrikus elemeket már nehezebben tudtam a megfelelő helyeikre beazonosítani. Az enyvezett felületeket enyhe mechanikus tisztításnak vetettem alá. A ládatest minden rajzolata az intarzia elemeinek hátlapján nyomot hagyott. A vékony enyv- rétegben kialakult rajzolatok alapján hosszas válogatás után, minden alkatrész az eredeti helyére került. A válogatás, illetve kirakás közben több olyan elemet találtam, melyeket a giár említett korábbi javítás alkalmával készítettek. Ezek sajnos nem azoilos fajú fából készültek, igy ezeket a mai restaurálási elvek alapján, már nem építhettem vissza. 9 A ládatest megragasztása volt első feladatom. Az oldallapok egy darab tölgyfadeszkából készültek, ezért az évek során jelentős mértékben zsugorodtak és vetemedtek. A fecskefarok fogazással összerótt oldalak réseibe, az összeeresztés- nél, poliészter műgyantát csorgattam. Pillanatszoritók segítségével az elmozdult oldalakat, vetemedéseket visszapréseltem eredeti helyükre. A műgyanta minden kis résbe becsurgott és ott bekötött. (XXI. kép) Ezután a nagyobb egységeire szétszedett ládát gondosan letisztítottam, majd a különböző felületeket lekezeltem, konzerváltam. 11 A konzerváló faanyagot két hétig pihentettem, mert a sikeres ragasztás érdekében, a gyári előírás, Xylamon esetében, minimum 8 nap. 12 A körülmények, valamint a munka menete, nagyban meghatározták a felhasználható anyagokat, igy a ragasztó anyagot is. Egy aránylag rövid kötésidejü műgyantát választottam, mellyel folyamatosan tudtam végezni a ragasztást. Egyszerre csak kis felületeket tudtam visszaragasztani, mivel a préselésnél nagyon kellett vigyáznom arra, hogy a darabok el ne mozduljanak. (XXII. kép) A munkálataim során kiderült, hogy a ládatest a magasságából, azaz a láda oldalát alkotó deszkák a szélességükből 4 mm-t vesztettek. A teljes intarzia kirakva, ragasztás nélkül, egyes helyeken 6 mm-t meghaladó mértékben tűiért eredeti nyomain. (XI-XII. kép) Ez a tény meghatározta a restaurálás módját, illetve a lehullott darabok visszaragasztásának sorrendjét. A borítás, külső, keretelő felületeit kellett előbb helyreállítanom, mivel a meghatározott méretek csak a kívülről befelé irányuló ragasztás menetét tették lehetővé. A láda előlapjának hossza szinte semmit nem változott, ezért csak a függőleges méreteket kellett finoman módosítanom.1 ^A legalsó lemezeket is úgy ragasztottam vissza, hogy a képeket keretező meander esik és a sarkokon levő rozet- ták méretváltozás nélkül kerüljenek a helyeikre. Amikor a teljes keretelést visszaragasztottam, a belső, figurális mezők következtek. A már 69
