Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hajda Gy. Zsigmond: A debreceni mészáros-céh ládájának restaurálása
A DEBRECENI MÉSZÁROSCÉH LÁDÁJA - TÁRGYLEÍRÁS, RESTAURÁLÁS ELŐTTI ÁLLAPOT A céhláda a debreceni Déri Muzeum tulajdonát képezi, leltári száma: Sz. 1906.52 Mérete: - hossza 73, 5 cm- szélessége 44, 3 cm- magassága 52, 7 cm t Ezek a méretek a láda legkülső pontjainak távolságát fejezik ki. A debreceni városi muzeum 1906-ban felhívással fordult a "Tisztes múlttal rendelkező" kézmüiparos társulatokhoz, miszerint a náluk őrzött céhládák és egyéb tárgyi céhemlékek sorsáról nyilatkozzanak. Akár letétül, akár ajándékul való beszolgáltatásának a muzeum egyaránt örülne, a széleskörű gyűjtés folyamán. A felhivás nem maradt eredmény nélkül. Sok tárgy gyűlt össze az év folyamán, többek között a mészároscéh ládája is ekkor került a muzeum gyűjteményébe. A Déri Muzeum 1977-ben visszaköltözött a szükségraktárakból és kiállitóhelyiségekből az eredeti, felujitott múzeumépületbe. A második költözés sok meglepetéssel szolgált a szakembereknek, ezt a mészároscéh ládájának esete is bizonyította. Valószinü, hogy a megengedettnél nedvesebb helyiségben tárolták a ládát, majd a muzeum száraz, emeleti kiállitótermébe került, ahol az uj kiállításra szánt tárgyakat gyűjtötték össze. A nedves környezetben a láda megszivta magát, térfogatváltozáson ment keresztül minden alkotóeleme. Különböző vastagságú, más-más tulajdonságú fákról lévén szó, a felpuhult enyv lehetővé tette az egyes elemek szabad mozgását, vetemedését, A száraz helyiségben rövid idő leforgása alatt a borítás meglevő részének mintegy 60-70fo-a lehullott az alapról, és további 10-15%-a fellazult. A szűkszavú leirás sajnos tartalmaz pontatlanságokat és téves megállapításokat. 6 A szabadkézi rajz nagy segítségemre volt az intarzia összeállításánál, A lehullott elemeket, külön dobozban, ömlesztve kaptam meg. Ez a tény nagyban megnehezítette munkámat, de némi előnnyel is szolgált az anyag- vizsgálatnál és a technológiai megoldások tanulmányozásánál. A láda hátlapjáról teljesen hiányzik a borítás, illetve az intarzia. Ezt a felületet szerencsére csak kis mértékben tisztították át és utána gondosan bepoliturozták, igy a kereteit részen belüli ábrák nyomait pontosan ki lehet venni. Mivel a keretelés ismétlődő minta, a hangsúly a belső figurális részeken volt. A megmaradt nyomok alapján el lehet készíteni ennek az oldalnak a rekonstrukcióját. (I. kép) Szerencsére a láda intarziája az un. vésett intarzia technikával készült. Ez a technika a faberakással rokon megoldás, avval a különbséggel, hogy itt az alap szintén boritott felület. Ebbe a borításba vésik bele a minták helyét (furnér- vastagságban). Ezért van az, hogy a hiányzó minták nyomait megtaláljuk a hordozó fa felületén. (II-III-IV. kép) A ládatest alsó szélén széles profilált léc futott körbe. A meglevő alsó szegőléc nem az eredeti, mert fenyőfából van, amit abban az időben 67
