Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hajda Gy. Zsigmond: A debreceni mészáros-céh ládájának restaurálása
az intarziák figurális, emberalakos, állatalakos ábrázolására, illetve kompozíciójára. 2 Intarzia és faberakás Az intarzia mind ornamensek, mind képszerű ábrázolások megvalósítására alkalmas. Az ornamenseket általában két-, három fafajból állítják össze. Képszerű alkotásokhoz számos különböző faanyag felhasználása szükséges, mivel csak igy érhető el a szükséges szin- és tónusgazdagság. Ha a rendelkezésre álló fa rajza; szine nem elég változatos, a faanyagot egyszerűen megfestik, pácolják. A finom részleteket izzó tűvel égetik bele. Plasztikus hatásokat és fokozat nélküli átmeneteket azáltal érnek el, hogy az összevágott alkotóelemeket különböző eljárásokkal kisebb vagy nagyobb mértékben égetik. Az intarziakészités fö eljárásai: a vágott és fűrészelt intarzia. Az intarzia-vágás fö szerszáma a kés; a késhát mindig merőleges a lapra, az él egy- vagy kétszántu, ferde élkiképzésü, rövid pengéjű, amely lehetővé teszi az egyenletes késvezetést. A vágáshoz megfelelő alátét szükséges. Az alátét lehet rétegelt lap, amelynek felületét egyenletes szövetű félkemény vagy kemény furnér borítja (célszerűen bükklemez vagy juhar). Követelmény, hogy az alapfelület sik és a munkavégzés idején rögzített legyen. Ha ornamentális vagy képszerű intarziát kell készíteni, legalább három fafajból, akkor az un. vakfurnéros eljárást alkalmazzuk. A tervezett mezőket a vakfurnérral együtt vágjuk ki, egymás után és ragasztjuk össze. } Fűrésszel készitett intarziák A lombfürészt (fonálfürész) 1660 körül órarugóból állították elő kéz- Jzel. A fürészelési folyamat egyszerű, és lehetővé teszi, hogy merev, kemény fafajokból is minden tetszőleges kanyarulatot kivágjanak. A vékony fűrészlap kis sugaru köröknél is lágy vonalvezetést tesz lehetővé és pontos illeszkedést ad, akkor is, ha több réteget vágunk egyszerre. A fűrészelt intarziához gondosan elő kell készíteni az anyagot, mivel a rajzolat munka közben nem változtatható. Restauráláskor előfordul, hogy a régi ragasztásos módszert kell alkalmazni. A régi fürészelési technikához 2-4 mm vastag furnérokat használtak. Az egyes részeket ki- fűrészelve, azokat - többnyire középről kiindulva - valamilyen szövetre vagy papiralátétre, darabról darabra egymás mellé illesztették és összeragasztották. Azután az egész felületet vakfára, többnyire lucfenyőre enyvezték fel. A francia vágás vagy kettős vágás esetén a fűrészlap okozta rés esetleges illesztési hibáját is magával a vágással küszöbölik ki. Egyik esetben külön vágják ki az alapot és külön a mintákat, azaz a berakást. Ehhez a módszerhez tehát több rajzra van szükség. A rajzokat sokszorosítják és külön-külön minden furnérra felviszik. A fűrésszel nem a vonalon vágnak, hanem azon kivül, illetve belül, attól függően, hogy a darab az 65
