Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Vakány Irén: Nanaj Gold halbőrköpeny restaurálása

el kell távolítani. A belső réteg a corium, dermis. Ez különbőz# hosszúságú, és méretűi összeszövött fehérje szálkötegekből áll, amely két egymástól jól megkülönböztethető szövetet alkotnak. A felső a papilláris réteg, melyet finom szálkötegek alkotnak, és rugalmas szerkezetű. A köte- gek a felülettel párhuzamos irányban rendeződnek. Alatta van a recés réteg, ez lazább, hálós szerkezetű, a kötegeknek nincs meghatározott irányú elosztása. Az irhás rétegen belül van még egy réteg, a subcutis (hájas réteg), ez egy laza szerkezetű kötőszöveteket, izomszálakat stb. tartalmaz. A bőrgyártás előtt ezt a réteget eltávolítják.

Nézzük meg összehasonlításként a halbőr szövettanát:

A halak bőrét többrétegű, el nem szarusodó laphám alkotja. Ez két rétegre tagolódik:

1. csírázó, basális réteg (stratum basale)

2. felületes réteg (stratum corneum)

Az irha kevés kötőszöveti sejtet tartalmaz, főleg kollagén és elasztikus rostok építik fel, amelyek elrendeződése a halakon 2 rétegre tagolódik:

1. felhám alatti, laza szerkezetű (stratum spongiosum), itt vannak a kromatoforák (színtestek) és a pikkelyek,

2. az alsó réteg, a tulajdonképpeni corium, tömöttrostos kötőszövet (stratum compactum). A bőrfelülettel párhuzamos lemezek alkotják, amelyekben a rostok ferdén, vagy derékszögben keresztezik egymást, azonkívül egyes rostok felfelé kanyarodva, benyomulnak

a laza irharétegbe. Az irharétegbe ágyazott pikkelyzacskókban fejlődnek ki a pikkelyek.

A csontos halak bőrében gyakoriak a különböző vázképződmények. A bőr védelmére szolgáló pikkelyeknek négyféle típusa ismeretes:

1. fogas (placoid), 2. vért (ganoid), 3. simaszélű (cycloid), 4. fésűs (ctenoid).

A köpeny anyagát szolgáltató halak feltehetően a csontoshalak (teleostei) csoportjába tartoznak, ezért az összes pikkelyféleség jellemzése szükségtelen.

A csontoshalak pikkelyei kétfélék:

a/ kerek, illetve sima szélűek (cycloid), kerekdedek, laposak, széleikkel tetőcserépszerűen fedik egymást, s szabályos hossz- és harántirányd sorokban helyezkednek el, b/ a fésűs pikkelyek (ctenoid) az előbbiektől csupán abban különböznek, hogy hátsó végük egyenesen lecsapott, szabad végük pedig finoman fésűszerüen fogazott.

Mindkét pikkelyféleség koncentrikus lemezekből áll. A pikkelyek közepe egyrészt központja egy koncentrikus csíkoltságnak, másrészt kiindulópontja számos radiális vonalnak. A koncentrikus csíkoltság a pikkely felső, erősen meszes rétegében (dentin rétegben) látható, a radiális csíkoltság úgy jön létre, hogy ott a dentin réteg helyenként megszakad. A hal életkorát a pikkelygyűrűk számából megállapíthatjuk.- 206 -