Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vakány Irén: Nanaj Gold halbőrköpeny restaurálása
A halak környezettana, életmódja; "ivási halászat" A vizek sótartalma alapján a halakat két nagy csoportra oszthatjuk, édesvízi és tengeri fajokra. Számos olyan hal van azonban - elsősorban a vándorló halak amelyek mindkét vízben egyaránt megélnek. Vándorláskor a halak szabályszerűen meghatározott időben, sokszor több ezer kilométeres utakat tesznek meg. Ivási vándorláskor a halak élőhelye nem esik egybe a szaporodás helyével. Ilyen vándorló halak a lazacfélék, vagy tokfélék. Feltételezik, hogy a szóbanforgó Amur-vidéki köpenyt valamilyen lazacféle bőréből készítették. Ivási idejük és helyük, valafnint visszaván- dorlásuk a tengerbe - meghatározza a halászat idejét és helyét. Tavasz- szal a jégzajlás után, a teljesen kifejlődött lazac a tengerből az oxigénben gazdag folyókba vándorol ívni. Eleinte a parthoz közel úszik, ekkor parti rekesztékben halásszák, amelyekben az áramlás erejétől függően merev vesszővarsa, avagy összehajtható hálóvarsa, vagy egy kisebb háló volt csapdaként elhelyezve. A vízeséseknél a merítőhálót is alkalmazták, ezzel a fenéken pihenő lazacot emelték ki. Az áradás csökkenése után a lazac a folyó közepére úszik, és ott halad felfelé, ekkor sok halász összefog és nagy rekesztéket építenek. Sima medríí folyóban merítőhálóval is halásszák a lazacot, júliusban, amikor a lazac kezd megállapodni, a farkashálót használják. Augusztusban a heverésző lazac már nem nagyon mozog, ekkor ritka szemű hálóval halásszák. Szeptember végén ikrát rak a lazac, a folyó sekély részein. Ekkor szigonnyal is halászható. Amikor a vizek kezdenek befagyni, némely faj visszatér a tengerbe (tokfélék), a többi fvás után elpusztul. Az Amur vízrendszere gazdaságilag fontos, értékes halakat ad, fogásának mintegy fele lazac (Oncorhynchus gorbuscha, O. Keta, O. nerka) halásznak még pontyféléket is. A földrajzi elterjedés szerint lehetséges halfajták A halak földrajzi elterjedése szerinti tájékozódás segítségünkre lehet a szóbajöhető halfajták kiválasztásánál. Tájékozódásunk a következő jegyek alapján lehetséges:- pikkelyzacskó helyei (a körülbelüli pikkely nagyságát megadja), és ennek formája (pl. rombusz, hatszögu). (Sajnos a finomításokra nincs lehetőség, mert a halak életük végéig nőnek, s velük együtt a pikkely is, csak azonos életkorú és súlyú halat lehetne összehasonlítani. )- A bőr formája alapján, hogy pl. hosszú, hengeres, lapított, kerek, szögletes, ívelt stb. hal adta a nyersanyagot a ruhához,- etalonok alapján. A földrajzi elterjedési terület szerint lehetséges halfajták és jellemzésük:- Csebak (Leuciscus walecki). Főleg az Amur vidékén és Kína északi részén él. Megtalálható még Mongóliában. A kifejlett példányok 40 ernes nagyságot is elérnek.- Szivárványos ökle (Rhodeus sericens amarus). Pikkelyei nagyok és erősen ülnek. Elszigetelt areájú hal. Elterjedésük területe szerint Közép- és Kelet-Európa, Távolkelet folyóiban, az Amur medencében. 207
