Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tavas Imre: Kora avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása
A szegek és szegecsek főbb tipusai: Ezüstszeg: teljes hosszúsága 11 m, lencse alakú fejének szélessége 2 mm, magassága 0,5 mm. Szára a fej alatt gömbölyű, átmérője 1,4 mm (valószínű, hogy a szegfejelő szerszám helye), továbbá a szár sokszögletű, kalapált, majd hosszan téglalap keresztmetszetűre lapított, a vége felé elvékonyodik. A szeg "hegyét" az elvékonyodott lemez élben visszaütésével alakították ki, igy félkörivet formál. Ezüstszegecs: legnagyobb hosszúsága 9, 5 mm, lencse alakú fejének szélessége 4,2 mm, magassága 1,8 mm. Szárának átmérője 1,5 mm, felületén kalapált, hengeres formájú. Nyaka kónuszos, a fej alja és a kónuszos nyakrész a szegfejelo szerszám nyomait mutatja. Rézszegecs: hossza 7, 5 mm, fejük laposan, szabálytalanul elvert, oválisak, vastagságuk 0,5 mm, szélessége 4,8-5, 3 mm-ig. A nyakon tő- ben huzási nyomok láthatók. A szár felülete négy oldalról hornyolt képet mutat. Vastagsága 1,8-1, 9 mm-ig terjed. A függesztöveret szerelése jól nyomon követhető, ebben segítséget nyújt a lyukak kialakitása, valamint egyes helyeken a tűvel bekarcolt illesztési jelölések. A szerelés leirását a torkolati függesztöveret alapján kísérlem meg, mivel a középső veretnél kis eltérés mutatkozott. A tok szélére illesztették a beárkolt veretkitöltó fácskát, ráborították két oldalról a takaró bort, e fölé helyezték a széles ezüstlemezt, két vége a bélésfán nyugodott. Mindkét oldalról megkeresték a fába fúrt második és negyedik lyukat, és árral átszakitották a lemezt mindkét oldaláról (ezt bizonyítja, hogy a lemezátszakadások befelé peremzettek). Jobb oldalról behelyezték a két laposfejü rézszegecset, bal oldalt ráfüzték a szijtartó (bujtató) vasat és a szegecseket elkalapálták. Az egyes, hármas és ötös lyukat ugyancsak árral készítették, de a veret jobb oldaláról haladva verték át mindkét lemezt. A jobb oldali befelé, a bal oldali kifelé szakadt mindhárom esetben. Ezek után a felső és alsó szegélypánt jobb felőli végét befelé átlyukasztották, a szalagot áthajlitották a bal oldalra, rajztüvel körvonalazták pontos helyét, majd a bal oldali vég belső felén a lyuk helyét rajztüvel kijelölték, utána kilyukasztották. A háromosztatu veretben elhelyezett két szélső szegecsre ráfüzték a két szegélyszalag végét. A szegecseket átvezették az ezüstlemez-bőr-fa- bőr-ezüstlemez együttesen, a szijbujtató vas alá beszorították a szegélyszalag bal oldali végét, ezen is és a felette levő vason átvezették a szegecset és elkalapálták. A háromosztatu veret felhelyezése közben a veret belsejét kikenték tenaxszal. A harmadik lyukon keresztülvezették az ezüstszegecset, de ez rövidebb a többinél (hossza 6, 5 mm), mivel sem a szalagok, sem a szijbujtató vas vastagságát nem kell elérnie. A bal oldalon a takarólemez felületén elkalapálták. Utolsó műveletnek marad az 5x-es bordázott oldalszalag sima peremének ráhajtása a veret bal oldalára. A ráhajtás igen gyűrt, elnagyolt. A kész vereten még egy érdekes mozzanat figyelhető meg. A teljes függesztőveret metszetét nézve kiderül, hogy a háromosztatu függesztőfül tengelye nem azonos az ovális hüvely tengelyével. A fül veretének tengelye kb. az ovális hüvely bal oldalának közepe felé tart. Ez két okkal magyarázható: 194
