Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Tavas Imre: Kora avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása

Ezen autotrof folyamatban valószinüleg a kénbaktériumok (Thiobacillus) is részt vesznek.

Ezüst, réz, ón

Az ezüstveretek, diszitések igen jó megtartásukkal tűntek ki. Ez anyagi összetételüknek köszönhető, valamint a feszültségkülönbség folytán katódos védelemben részesültek a vas által: az elektron negatívabb vas elektront ad le (oxidálódik), anóddá válik, a kevésbé negativ ezüst, valamint a réz az elektronokat átvéve kátéddá válik. Elektrontöbbletükkel biztosítják a védóhatásu redukciós környezetet. A rézszögecsek teljes épségben kerültek eló, felületükön vékony oxidréteggel.

Mivel az ezüstveretek forrasztva voltak, ide kívánkozik az ón tárgyalása is. Az ónforrasz megjelölés valójában egy igen lágy ezüstforraszt takar, magas óntartalommal (teljes épségben került elő).

Az ezüst felületéről a szennyeződés eltávolítása 5%-os citromsavas tisztítással történt. Az enyhe szulfid elszineződést szódabikarbónás (NaHCC>3) polirozással távolítottam el.

A háromosztatu ezüst függesztőfülek belsejében a bélésfa és a lemezek között szürkés, merevitő kitöltőanyagot találtam, amely a vegyelem- zés során talán azonositható a tenax nevezetű kitöltőanyaggal, amely ez esetben gipsz és viasz keveréke lehet. ^

Fa

A kard faelemei: markolati boritás, hüvely, veretkitöltő.

A markolat faboritása két külön falemezből készült (jobb és bal oldali) és a markolat teljes hosszát boritják. A lemezek belső felületének kialakítása a fémszerkezet pontos nyomon követésével történik. Hosszanti irányban a markolati tüske, keresztirányban pedig a keresztvas, valamint a markolatgyürü helyét érzik.

A kard hüvelye ugyancsak két falemezből készült, belső oldalán kialakítva a penge helye. Oldalain kb. 2-3 mm felfekvéssel zárul. A hüvely alsó vége hiányzik (20, 5 cm).

Veretkitöltő lemezek a háromosztatu függesztőfülek belső terét töltik ki. A puha ezüstveretek támasztására, tartására szolgálnak. Ugyancsak fából készültek, pontosan követve a belső formát.

A faanyag-meghatározás eredménye a következő: 29

A markolat faboritásának anyaga feltételezetten enyves éger (Alus glutinosa Geartn. ), mivel az edények faláttörése harántcsikokban helyezkedik el.

A keresztmetszetben a farostok az évgyürühatárokon a késői pásztá- ban kevésbé feltűnően vastagodnak.

A nyári pásztában az edények ritkulnak (nyirfafélék családja - Be- tulaceae).

A kardhüvely faanyaga szórtlikacsu, a keresztmetszetben a bélsugár az évgyűrűnél feltűnően kiszélesedik. E jegy alapján a hársfafélék (Ti- liaceae) családjába sorolható. Ezen belül Tilia cordata Mill, (kislevelü hárs) vagy Tilia tomentosa-ról van szó.- 180 -