Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tavas Imre: Kora avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása
A faelemek a Ca-, Mg-, Fe-sók által átitatódva rideg, kemény állagúak és sötétbarna, fekete szintiek voltak. Szikkadt, száraz állapotban kerültek a múzeumba. Újbóli beáztatás után a szennyeződés eltávolitása 5%-os foszforsavas fürdőben történt, több hetes kezeléssel, A lemezek megtisztitása szin- és anyagszerüséget eredményezett'3^ amit a többszörös, desztillált vizes kiáztatás követett. Eredmény: puha, a kezelés előttinél világosabb, szivacsos faállomány. Eltartásuk a konzerválásig vizes közegben történt. Bőr A kardhüvely ezüst függesztőveretei alatt látszólag igen jó állapotban megmaradt a bőr-boritás. Ez az ezüstsók baktericid hatásának köszönhető. Itt vas-sók sem diffundáltak a bőr anyagába, mint a hüvely egyes részein található bőrtöredékekbe. A hüvely szabadon lévő felületén kisebb bőrrészek a faanyaggal azonosan Ca-, Mg-, Fe-sók által telitve foltokban maradtak meg. Ezeket a faanyag kezelése előtt lefeszitettem. A több száz éves vizes közeggel érintkező és az ezüstsók által konzervált bőr az elenyvesedés áldozata lett és az előbbiek okán, cserzésre fordított vizsgálatok negativ eredményt adtak. A veretek szoritó hatása és egyéb körülmények a barkarajzolat megsemmisüléséhez vezettek, Így ez ideig a bőr milyenségére nem sikerült választ kapni. A markolat felületén az ezüstveretek alatt nem találtam bőrmaradványokat, igy annak bőrrel boritottsága kizárt. A hüvelyt takaró bőr egy hasiték lehetett, amelyet a hüvely alsó élére borítottak és a két szél a felső él mentén találkozott (a függesztőveretek alól kikerült bőrdarabok eredetileg egy darabot alkottak). Azt, hogy a hüvely felső élén milyen eldolgozást alkalmaztak, nem sikerült felderíteni - talán a hüvely lemezei közé lett beszorítva, egyben valószínű, hogy a teljes felületen ragasztották is. (Tárolása a további vizsgálatokig és konzerválásig timolos, páratelt térben történik.) 2 2. Konzerválás, restaurálás Vasanyag Erősen korrodált, kevés fémmaggal rendelkező, igen rideg, sok darabra szétesett, keskeny, hosszú tárggyal állunk szemben. Olyan telitőanyagot kellett alkalmaznunk, amely kémiailag indiffe- rens, a tárgyba bevihető, a tárgynak, töredékeknek jelentős törési szilárdságot ad, keményen ragasztható, valamint a tárgy felületének megjelenését nem változtatja meg, s nem utolsósorban jó viz- és gázzáró tulajdonságokkal rendelkezzék. Ez utóbbiak lényeges voltát hangsúlyozva kiemelem, mivel a tárgy sótalanitása (klórtalanitása) a már ismertetett módon nem ellenőrizhető és valószínű, hogy nem kielégítő. A fenti igények kielégítésére a vegyipar által vákuumtelitésre kiki- sérletezett és alkalmazott epoxi gyantára esett a választás, név szerint az Araldit F (CY 205) műgyantára. 31 181
