Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Tavas Imre: Kora avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása

TAVAS Imre

Kora avar vaskard restaurálása

Az Országos Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor szakának elsőéves hallgatójaként 1974-ben csontfaragás, csontfaragvány-másolat készítése és Katrinca és opreg címmel két dolgozatot és a hozzátartozó mustrát adott be, 1975-ben Erdélyi katrinca restaurálásának ismertetése volt a feladata. 1976-ban egy XV. századi, kályhacsempe restaurálásáról irta A lovagalakos kályha csempéjének restaurálása c. tanulmányát és a visegrádi Mátyás király Muzeum MKM. 70. 14. 1. leltári számú XIV. századi Uvegpoharának restaurálásáról beszámoló, A visegrádi "ve- rejtékcseppes" üvegpohár restaurálása c. dolgozatát. Főiskolai tanulmányait záró diplomamunkája ugyancsak a visegrádi muzeum egyik műtárgyának, a Duna-meder kotrása során előkerült kora-avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása volt. Jelenleg a visegrádi Mátyás király Muzeum főrestaurátora.

I. A tárgy leirása

Kardunk 1974 nyarán a Duna-meder kotrásakor került elő^ három különálló töredékben, mint markolat és a kardtok (pengével együtt), ez utóbbi két részre törve, a koptató teljes hiányával. A töredékek felületét erős kavics cementálódás borította, helyenként elérve a 4 cm vastagságot, amely tárgyunknak kb. 9-10 cm átmérőjű tömbjelleget kölcsönzött. Egyes szerkezeti részei szabadon álltak, igy minden előzetes feltárás nélkül jellemző részei láthatóak voltak. Hovatartozásának meghatározása már ebben az állapotban is megállapítható volt. 2

Kardunkat formája és az analóg darabok a kora-avarkorba utalják. Formájában meghatározók: hosszú, kétélű vaskard, rövid keresztvassal, ovális markolatvégi szijtartó gyűrűvel, háromosztatu függesztő véretekkel. Teljes azonosságot mutat a Szeged-Csengele l.sz. sir kardjával, amely Csallány Dezső meghatározásában i. sz. 630-640-re tehető.® Fel- épitettségében pedig rokon darab a kunágotai karddal^, amelyet a vele előkerült I. Justinianus solidus (i. sz. 545-565 között vert) a VI. sz. második felére utal. Egyben ide tartoznak a bócsai®, keceli®, perescepina- malajai, kunbábonyi

7 kardleletek. Ez utóbbiak leginkább a kardlap kiképzésében térnek el, mivel egyenes, egyélüek®.

Az elmondottak után ide kívánkozik kardunk egyéb jellemzőinek is175