Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Sipos Enikő: Az Eszterházy gyűjtemény XVII. századi csótárjának restaurálása
házán (Fertőd) helyezték el. "Fényes" Miklós halála után az udvartartás átköltözött Pottendorfba, ide kerül a képek és a könyvtár egy része is. A XIX. sz. első felében átszállítják a bécsi Mariahilferstrasse-i volt Kaunitz-féle palotába. Innen a Magyar Tudományos Akadémiára, majd 1871-ben vásárlás utján kerül a Szépművészeti Muzeum tulajdonába. Fraknón a felbecsülhetetlen művészi és anyagi értéken túl főleg a családi szempontból jelentős kincseket őrizték. Pottendorfban, Kismartonban, Fertődön a bécsi palotában lévő gyűjtemények elsősorban művészi szempontból voltak jelentősek. 3 A kincstár anyagát a családtagok halálakor felvett különböző leltárok alapján ismerhetjük meg. Az elsőt 1645-ben Miklós nádor halála után vették fel. A következő leltár 1721-ben készült. Eredeti példánya az Iparművészeti Muzeum adattárában található. A leltározó nemcsak a tárgy formáját, szinét irta le, hanem anyagát, készítésének módját, beszerzésének körülményeit is. A fraknói kincstár 1725-ös leltára a kincstár anyagának XVIII. sz.-i tárolásmódját is ismerteti. 4 1858. júniusban Esterházy VI. Miklós életében a fraknói császári és királyi törvényszéki leltározó és becslő bizottság pontos leltárát vett fel a kincstár anyagáról, s meghatározták annak pénzbeli értékét is. 1919-ben a gyűjtemény az Iparművészeti Múzeumba került. Kenczler Hugó és Meller Simon a tárgyakat az 1858-as leltári számok és újonnan adott sorszámok alapján vették át. A múzeumba került kincsanyag feldolgozását az akkori főigazgató, Végh Gyula kezdte meg. Az értékes ötvöstárgyakról és textíliákról másolatokat készittetett. Megfigyelésének eredményeit a Magyar Iparművészet 1920-as évfolyamában publikálta. 5 A Tanácsköztársaság bukása után köztudottá vált, hogy az ország egyes részei, köztük Fraknó is, a békeszerződés következtében elszakad az ország területétől. Ha a kincsanyagot visszaszállítják Fraknóra, az az Osztrák Állam tulajdona lesz. Sikerült megállapodniuk az Esterházyak- kal, hogy a kincsek - a tulajdonjog fenntartásával - az Iparművészeti Múzeumban maradnak letétben. A végleges letéti szerződést 1923-ban kötötte meg Végh Gyula. Ekkor került sor a kincsanyag teljes és korszerű leltárba vételére. 1944-ig az anyag többször szerepelt a muzeum ideiglenes és állandó kiállításain. ® A háború következtében Esterházy Pál nem érezte a kincseket biztonságban és kérte azoknak részére történő kiadását. Ez meg is történt 1944. végén. Sokáig úgy tűnt, hogy a gyűjtemény a második világháború pusztításának esett áldozatul. Csak 1948-ban jutott a muzeum tudomására, hogy Esterházy a kincseket a budai várban lévő Tárnok utcai palotájának pincéjébe szállíttatta, s a házat a háború alatt bombatalálat érte. A muzeum mentőakciójának eredményeként az erősen megrongálódott, tönkrement anyag előkerült. A talajvíz, a különféle talajelemek bomlasztó hatása és a bombatalálat következtében az ötvös- és textilanyag egy része annyira szétroncsolódott, hogy eddigi részleges helyreállításuk is több évtizedig tartott. A pincében töltött négy esztendőt különösen az ötvöstárgyak és a textilanyag sínylette meg. Ezeknek a restaurálása komplex munkát igényel, mint dolgozatunk lótakarója is bizonyítja. Eddig két nyerget és két csótárt restauráltak az 52.2780, és az 52.2781-es leltári számút. 164
