Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Simon Imola: Schedel Világkrónikájának restaurálása
közben olyannyira megszikkadt a javitás, hogy ki lehetett préselni a papirt. Javitás és kiegészítés után vizpermettel megnedvesitettem a papirt és présben szárítottam ki. b/ A fatábla kiegészítése és javítása. A középen kettéhasadt első fatáblát a fecskefarkszerü bevésésbe rétegesen beragasztott kartonlemez csikókkal fogtam össze. A fatábla szélein észlelt hibákat (letöredezés, lekopás) Duracrol műanyag kitöltőanyaggal egészítettem ki, majd a táblához csiszoltam. c/ A bőr javításáról és kiegészítéséről a kötés elkészítésekor szólok. A megtisztított és kijavított könyv bekötése Mivel a könyv eredeti állapotában az előzék repülőlapjai elvesztek, a táblára kasírozott része azonban megmaradt - s ez a könyv anyagául szolgáló papír vastagságával és minőségével megegyező kézimeritésü fehér papír volt, lefejtése, megtisztítása és kiegészítése, azaz restaurálás utáni ismételt felhasználása előzékül nem látszott szükségesnek, én előzékül megfelelő vastagságú uj japán merített papirt használtam. Az eredeti technikának megfelelően áthajtott előzéket készítettem. Ismét csak az eredeti füzésmódnak megfelelően duplabordás, megfelelő vastagságúra sodort kenderzsinegre lencérnával fűztem fel a könyvet, a bindtávolságokat az eredeti állapotnak megfelelően jelöltem ki (ez biztosította, hogy az öltések az eredeti öltéstávolságnak megfelelőek). Az öt duplaborda és a két fejöltés arányai tehát megfelelnek az eredeti arányoknak. A felfűzött könyvtestet metilcellulózéval kevert planatollal leenyveztem, enyvezés ill. száradás után gömbölyítettem és enyhén (a fatábla által meghatározott mértékben) ereszre vertem. Az eredeti könyv csontenywel volt leenyvezve, ezt azonban az idők folyamán megtámadják a mikroorganizmusok; ennek megelőzése érdekében használtam a metilcellulózéval elkevert Planatol BB-Superior müanyag- alapu ragasztót. Ez kevésbé merev, sokkal rugalmasabb, igy a könyv gömbölyitése könnyebben kiegyenesedik, a könyv kevésbé tartja meg a formáját, mint az enywel szilárdított könyv. Éppen ezért megfelelő vastagságú erős japán papírral még a présben tartott könyvet lekasiroztam - ez a kasirozóréteg tehát az eredeti kötésen nem szerepelt. Száradás után kivettem a présből s az eredeti technikának megfelelően felszereltem a bindspárgákra a fatáblákat, végüket a táblán lévő lyukakba gondosan kiékeltem. A hát lekasirozására a fentebb már jellemzett kódextöredéket, pergament használtak. Mivel ennek kultúrtörténeti értéke csak a könyvgerincről leemelve, külön mellékletként biztosítható, ezt nem kasíroztam vissza, hanem helyette megfelelő erősségű fehér japán papirt szabtam ki a kódextöredék szabása alapján s azt az eredeti technikának megfelelően az első és hátsó tábla belső oldaláról vezettem át a gerincen. Az oromsaegés eredeti állapotából kitűnik, hogy az oromszegést a pergamennel már lekasirozott könyvre varrták fel; hogy az idők folyamán- 158 x.