Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Simon Imola: Schedel Világkrónikájának restaurálása

teljesen leszakadt, hímzése és öltéstechnikája felismerhetetlen (az csu­pán a bőrrel fedett fatáblán maradt meg s igy helyreállítása is csak e pár öltés alapján volt megoldható). Natur lenszinü és kézzel sötétkékre festett füzőcérnával e nyomok alapján készítettem el a könyv uj orom- szegését. A bőrrel végzett munka. A bőr tisztítását először szárazon végez­tem, a portalanítást radirozás követte - ezzel azonban nem sikerült ki­elégítő módon eltávolitanom a szennyeződést. A következő fázisban - még mindig igyekezve elkerülni a vizes kezelést - klórozott szénhidrogénekkel folytattam a tisztítást, igy a felületről kielégítő módon sikerült a bőr repedéseiből, illetve a vaknyomásos díszítés mélyedéseiből ezzel az el­járással sem sikerült kellően kioldani a szennyeződést. A vizes tisztítást nem sikerült elkerülnöm. Hátrányai közismertek: egyrészt a vizes kezeléstől a bőr megkeményedik, másrészt éppen a tim- sós cserzésü bőröknél kioldódik a cserzőanyag, a timsó. Ennek követ­keztében a vizes tisztítás befejeztével ismételten megfelelően kezelni kell a bőrt, egyébként is ügyelni kell rá, hogy a tisztítás (nedvesítés) csak felületi jellegű legyen. A vizes tisztításhoz enyhén lúgos babaszappant használtam. Kezelés előtt és után egyaránt pH mérést végeztem: kezelés előtt pH5 volt, ami megfelel a bőr izoelektromos pontjának. Az enyhén lúgos kezelés után annak érdekében, hogy az eredeti pH értéket visszaállít­sam, illetve hogy maximálisan megközelítsem színben a bőr eredeti fe­hérségét, timsós-konyhasós felületi kezelésnek vetettem alá. A bőr hátoldalát csak szárazon tisztítottam - az enyvréteget és a keményitőréteget kellett helyenként eltávolitanom: mig a keményítő fogta össze a bőrt és a fatáblát, az enyv egy régebbi, közbülső javítás ered­ményeként került a bőrre. A vizes kezeléstől megkeményedett bőr puhitása felhúzása előtt nem látszik célszerűnek, mert ez megnehezítené a ragasztóanyagok használa­tát. A puhitás 'csak a felhúzás után, vizes-likkeres emulzióval színoldal­ról történhet. A felhúzásra előkészítés utolsó fázisa a kiegészítendő részek szélé­nek levékonyitása volt. A hiányok kiegészítése a táblákon történik, illetve a könyvgerinc hiányaié magán a könyvgerincen (nagyfokú kiegészítésre itt a gerincen fejnél és lábnál volt szükség). Kiegészítésre mücserzésü, indifferens sertéspergament használok, ennek színe közel áll a letisztított eredeti kötés színéhez, csakhogy sokkal vékonyabb, mint az eredeti bőr. Éppen ezért, hogy a tábla szélénél, a sarkoknál és általában a régi és a ki­egészített felület találkozásánál az eredeti vastagságot elérjem, ez alá a sertéspergamen alá natúr növényi cserzésü kecskebőrt dolgoztam be. A kiegészítéseket, illetve a kecskebőrre a sertéspergament, végül pedig az eredeti bőrt a fatáblára, illetve ezekre a kiegészítésekre nipaginnal és metilcellulózével elkevert buzakeményitővel ragasztottam fel. A munka utolsó fázisában a csatokat készítettem s helyeztem el a könyvtáblákon. A bőrnek fentebb említett kiegészítése összhangban van a mai res­taurálási gyakorlattal, amely szerint a kiegészítést úgy kell elvégezni, 159

Next

/
Thumbnails
Contents