Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Simon Imola: Schedel Világkrónikájának restaurálása
a papirt, fertőtlenítéssel tehát ezúttal nem kellett foglalkoznom. Ezenkívül azonban a megjelenés óta eltelt évszázadok valamennyi lehetséges szennyeződése előfordult a könyv lapjain. Felismerhetők a por, szerves növényi és állati eredetű és egyéb szennyeződés, s figyelmet érdemel a szennyeződés mennyisége is. A lapok jobb alsó sarka a sok lapozástól, humán szennyeződéstől erősen megbámult: a kéz faggyú- és zsiradéktartalma, az emberi nyál piszokkal és porral keveredve makacs, semmilyen vegyszerrel nem oldható réteget képez. Ezen a helyen a sok forgatás következtében a rusztikus papír rostközei eltelnek a szennyeződéssel, a papír kifényesedik, lesimul. Egyéb szennyeződések a papíron: rácsepegett viasz, zsíros ételnyomok, helyenként rozsdafoltok, a festék elmá- zolódása, átütése a túloldalról, vizfoltok. A könyvet az elején, mintegy tiz-tizenkét ivén át a hosszanti metszés mentén, és a végén hasonló terjedelemben tartósan nedvesség érhette, aminek következtében ezek a lapok középtájt meggyengültek, elvékonyodtak. Penésznyomok azonban itt sem voltak. Az idők folyamán pár lap a könyvből kiszakadt, tartósan kilógott s igy elrongyolódott, az első és az utolsó iv szétesett. A papír tisztításának első fázisa a száraz tisztítás volt. Ennek során eltávolítottam a lapközökben felhalmozódott durva szennyeződést, s csak ezen az utón lehetett csökkenteni a lapszélek humán szennyeződését. A száraz tisztítást kézi radirozással, radirozógéppel, helyenként csiszolópapirral, illetőleg a papír mélyedéseiből szikével távolítottam el. Mivel ez a tisztítási módszer igen erőteljes, drasztikus, csak akkor ajánlatos végezni, ha a papír egyébként erős, jó megtartású, jó állapotú. Esetünkben az erős kézimeritésü rongypapír minden kopottsága dacára sérülés nélkül elviselte ezt az erőteljes tisztítást, óvatosabb kezelést igényelt ugyanez a papír azokon a helyeken, ahol a használattól már elvékonyodott - itt tisztítás után japán papírral megerősítettem az elgyengült részt. Ezzel párhuzamosan Glutofixszel utánenyvezést is végeztem. A száraz tisztítást vizes tisztítás követte, hiszen bizonyos foltokat, szennyeződést, pl. vizfoltot száraz módszerrel nem lehet eltávolítani. Mivel a könyvben többhelyütt kézzel festett illusztrációk vannak, a nedves tisztítás csak a festékréteg levédése után volt megkezdhető. A kézi színezés vizes festékkel - temperával - történt, aminek kötőanyaga hosz- szabb nedvesítés után oldódik, fellazul, s a festék elúszik. A színek általában jó megtartásuak, pergés csak helyenként volt észlelhető - a gyengébb minőségű kötőanyag vagy a durva ecsetkezelés, a vastagon felhordott színezék következtében. Érzékelhető szinváltozás csak az ólomfehéreknél volt: az ólomfehér oxidálódott, ennek következtében megfeketedett, amit hidrogénperoxidos kezeléssel sikerült regenerálni. Vizes festékek levédésére különféle eljárások ismeretesek: a/ sel- lakk vagy sandarak alkoholban oldva; b/ mastix amilacetátban; c/ Zapon- fixativ. Mindezek azonban túlságosan erős filmréteget alkotnak. Mivel a Schedel-krónikában gyakorta egészoldalas, sőt egészlapos illusztrációk is vannak, amiket kiszíneztek, a vizes tisztítási eljárás közben erősen megnyúló papirt a vastag filmréteg megfogja, a védett részeken nem tud megnyúlni a papír, ennek következtében a kezeletlen részek megráncosodnak, esetleg el is szakadnak. A felhalmozott feszültség következtében a filmréteg a festéket is leránthatja a papírról. 156
