Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Takách László: Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása
A régi családi jelvény feltárására idő hiányában nem volt mód. Ez egyébként is aránylag nagy felület elpusztulásával járna. A kilenc darab, sarkaival egymást érintő, sarkára állitott, 1 cm széles oldalvastagsággal megfestett, három sorban elhelyezett négyzet körvonalai egyértelműen látszottak. A régi családi cimer pontos helye a következőképpen található meg: ha a hordozó rúd úgy van a hintóra felrakva, hogy eredeti verettel rendelkező vége a hintó eleje felé áll, akkor a rúd menetirány szerinti bal oldalán elölről hátrafelé, a harmadik jelvény alatt található a régi jelvény. (Ez egyébként az első legnagyobb méretű jelvény ezen az oldalon, (p 12, 1 cm. ) Emlitést érdemel, hogy a két jelvény középpontjai egybeesnek, és magassági és szélességi méretei azonosak. (12, 1 cm) Bár sem a rúd más helyén, sem magán a hintón nem találtam máshol korábbi mintára utaló nyomokat, mégis biztosan állítható, hogy a hintó mai külalakja nem azonos az előállításakor elnyert külalakkal. Ugyanis a hintó tábláinak keretlécein, az "eredeti" lakkozás alatt mindenütt, a maitól eltérő rendszerű veretdiszitésre utaló szögnyomokat lehet találni. Az ilyen felületről levált lakkréteg alján képződött "lakktüske" bizonyítja, hogy a szöghelyektől lyuggatott felületre készítették el a mostani lakkmü alapját. A hintót jelenleg diszitő minta kiegészítésével kapcsolatban több elvi kérdés merült fel. Tekintettel az aránylag igen nagy kiterjedésű kiegészítésekre, az ezekkel kapcsolatban hozott döntések erősen befolyásolják a restaurált tárgy esztétikai hatását. A kiegészítés egyik lehetősége az lett volna, hogy a pótolt részekre nem kerül vissza az eredeti minta; - azok csak sima fekete felületként jelentkeznek, E megoldás mellett szól az a tény, hogy a minta bár szimmetrikus ill. ismétlődő, apróbb részleteiben gyakran eltérő. Tehát a jelvények és a fő indák elhelyezése két megfelelő mezőben közel azonos, de a levelek és kacsok helye, formája gyakran változó, - szemmel láthatólag az adott felület egységes kitöltése érdekében. Emiatt egyes mintarészletek nem másolhatók mechanikusan. A pótlások feketén hagyása mellett szól az is, hogy a hintó homlokfalán található két trapéz alakú felület mintájából olyan kevés maradt fenn (két mintegy 2 cm -es felület), hogy e felületek mintája kikövetkeztethetetlen. A feketén hagyott felületek ellen szól viszont az, hogy óriási területeken hiányzik a minta. A hintó elején, hátán és tetején hatalmas fekete foltok alakulnának ki, amelyek esztétikai szempontból a tárgy egységét bontanák meg. Ezen ki- vül a tárgy egész felületén kisebb fekete foltok, a rúd végén, négy élén végighúzódó fekete csikók szabdalnák ezer darabra a lendületesen futó indákat. Mindezt mérlegelve a minták kiegészítése, visszafestése mellett döntöttünk, azzal a megkötéssel, hogy a kiegészített mintának egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lennie. Kézenfekvőnek látszott ezt a vonalvastagság megváltoztatásával elérni. Később kitűnt, hogy két szempont is szól ez ellen. Egyrészt az eredeti vonalvastagságnál megkülönböztethetően vékonyabb vonalakkal festett minta az adott felületet csak vázlatosnak tűnő módon tölti ki. Az eredeti minta az egész felület azonos sűrűségű kitöltésére törekszik. Ennek a ritmusát bántóan bontják meg a ritkábban 137
