Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Takách László: Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása
kitöltött pótlások. Másrészt a hintó ablakrácsán eredetileg is vékonyabb vonalvastagsággal festették fel a mintát. Ez módot ad arra, hogy ezek a felületek is pótlásként hassanak. Ezért végül a minta pótlásának színárnyalatban való megkülönböztetése mellett döntöttünk. E téren újabb gondok merültek fel, A hintó időjárásnak jobban kitett részein - a tetőn, a homlokfalon és a jobb oldalon az aranyszínű minta erősen megsötétedett. Az általában követett elv az, hogy ilyen esetekben a pótlás szinét árnyalatban az adott részhez igazítják. Jelen esetben azonban még egy szempontot figyelembe kell venni. Mint fentebb emlitettem, a kiegészítések - bár fő vonalaikban bizonyíthatóan azonosak az eredeti mintával, kisebb részleteikben csak az eredeti elgondolást, a kompozíció felépítésének módját tudják követni - ezért bizonyos szempontból a rekonstrukció határát súrolják. Ezalatt a következőket értem: adott két felület, melyen a megmaradt részletek lehetővé teszik szinte az egész minta kölcsönös kiegészítését. Az egész felület 5%-át kitevő terület azonban egyaránt hiányos mindkét felületen, s ott éppen egy kis kacs valamiképpen göndörödő végének kellett lennie. Bizonyíthatóan nem tudom kiegészíteni. Ha ezt a foltot feketén hagyom, következetlenül járok el, és esztétikai szempontból sem oldható meg ez minden esetben. A hintó összes hasonló motívumainak tanulmányozása után megoldható a kacs végeinek feltehetően hitelt érdemlő felfestése, ez azonban szigorúan véve már rekonstrukció, A hintó elején lévő két trapéz felület mintája pedig teljes egészében rekonstrukció, melynek alapjául a Keletázsiai Muzeum hasonló felépítésű és mintarendszerü gyaloghintója szolgált. Figyelembe véve tehát, hogy a minta kiegészítése apróbb részleteiben olykor pusztán az épen maradt részek komponálási törekvéseinek szellemében készült - bizonyító eredeti maradvány hiányában; célszerű - sőt megkövetelendő - az eredeti és kiegészített részek egyértelmű, világos megkülönböztetése. Jelen munkánál ez azzal történt meg, hogy minden kiegészítés egy színárnyalatban, a jó állapotú eredeti aranylakk színénél valamivel világosabb aranyszinnel van felfestve. A gyaloghintó mintájának pótlása "Metallit U" aranyszínű bronz magasnyomófestékkel történt. Száradása után a hintó alkatrészeinek egész felületét bevonó lakkréteggel láttam el. Száradása után a hintó részeinek egész felületét bevonó lakkréteggel láttam el. Erre azért volt szükség, mert az eredeti lakk felületét finom, hálózatos ill. gócpontokból kiinduló repedések bontották meg. Ezek a lakk elöregedésével keletkeztek* (10, 11. sz. képek, 30-szoros, ill. 200-szoros nagyitás, Zeiss Epignost mikroszkóp, sötét látóterű, Orwo 20 DIN, 1/5 ill. 1 mp exp. ). A bevonó lakkréteg szerepe a felület repedéseinek továbbhaladását, tágulását meggátolni. Ezután már csak a veretek visszaerősitése és a hintó összeszerelése volt hátra. A hintó tetejének hiányzó három sarkát részint a megmaradt roncsok, részint uj anyagok bedolgozásával, hagyományos asztalosipari technikákkal már korábban elkészítettem. Az összeállítás most ezek felerősítésével kezdődött. Majd a tető mennyezet-kazettáiba visszaragasztottam Glutofix-szel a virágmintás papírlapokat, valamint a hátsó fal és az oldalfalak felékelése után felkasiroztam azokra a falképet és a 138
