Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Takách László: Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása
lyett is kőporos lakk van. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezzel a módszerrel kevesebb réteget kellett felrakni - 1 mm vastagság 4 réteg - igy jelentősen le lehetett röviditeni a kellő vastagság eléréséhez szükséges időt. Ugyanakkor a kőporral kevert lakk fizikai tulajdonságai még mindig közelebb állnak az eredetiéhez, mint más kitteké vagy tapaszoké. A kőporos alapozáshoz használt keverék összetétele: 5 rész Leányvári mészkőpor (0,09-es finomságú) 2 rész Dorogi mészkőpor (0, 09-es finomságú) 2 rész Külső kopállakk 001 1 rész tus Az összekevert anyagot simitókéssel dolgoztam el a felületen, 26-28 órás száradás után csiszolóvászonnal csiszoltam. Amikor az eredeti felszínnel egy szintre értem, áthúztam a felületét sima lakkal, majd csiszolás után tussal dörzsöltem be. Erre újabb lakkréteg következett. Az eredeti diszitmény kiegészítését erre a rétegre festettem fel. Végül a hintó égési felületét áttetsző lakkréteggel húztam át; ezt a réteget políroztam. A gyaloghintó hordozórudján a felhordott végső lakkozás száradása után - a frissen tükröző, csillogó felületen - igen halványan láthatóvá vált a felület fénytörésében egy, a mostani családi jel (címer) alatt meghúzódó régebbi jelvény. Ennek körvonalai eddig a bevakult lakkon nem látszottak. A fénytörést okozó rétegszám eltérés oly csekély, hogy a jelenség a friss lakkozás polirozásakor eltűnt. Mivel erre számítani lehetett, megkíséreltem lefényképezni és le is rajzoltam. A normál optikával, polárszürő nélkül - a fényben ragyogó felületen alig észlelhető árnyékokról készült felvétel használhatatlan. így a ma is látható jelvényen áttetsző régi jelvény 1: 1 léptékű pontos rajzát tudtam csak rögzíteni (3. sz. rajz). 136
