Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Nemes Takách László: Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása

A tető és a hátsó fal lebontása után kiderült, hogy a két felső oldalfal sincs beragasztva a falon és a tetőn kiképzett nutba, igy azokat is le kellett emelnem a hintóról.

Mielőtt a fellevelesedett, felhólya- gosodott lakk restaurálását elkezdtem volna, tisztázni kellett a követendő eljárást. Hazai szakirodalomban sajnos lakkmüvek restaurálásáról szóló leirást nem találtam. A külföldi szakirodalomból két jelen esetben használható leirást tudtam megszerezni. Hans Michaelson 1975- ben kelt cikke egy Leonard Boudin által készített lakkmüvü fiókos szekrény restaurálását Írja le. A szerző több kísérletet végzett a fellazult lakkrétegek rögzítésére. így dolgozott kolofoniummal, halenyvvel, glutin-enywel stb., de végül is egy polivinilacetátbázisu diszperzió, a "Mökotex D 2902" (NDK gyártmány) ragasztó hatását és fizikai tulajdon- 2.sz. ábra

ságait találta legjobbnak. A ragasztót fecskendővel juttatta a lakkréteg alá. Michaelsen cikkében nem közli, hogy ezután miként érte el, hogy a lakk a felületre simuljon. Feltehetőleg hidegen préselte azt a felülethez a ragasztó kötéséig. A hiányos felületeket korabeli, XVIII. században leirt receptek alapján összeállított lakkokkal egészítette ki. E tekintetben az eredeti technikát követte és rétegről rétegre haladva készítette el a kiegészítéseket. Végül javaslatot adott a lakkmüvü tárgyak ideális tárolására. Ideálisnak a 18-20°C körüli hőmérsékletet és 65%-os relativ páratartalmat tartja.

Anita Franke (Berlin, Keletázsiai Muzeum) "Keletázsiai lakkmunkák és restaurálások problémái" cimü cikkének restaurálástechnikai részében találtam használható szempontokat. Először a hideg ragasztók alkalmazása közben szerzett negativ tapasztalatairól ir: a rideg, törékeny lakk- réteg nem puhul meg a ragasztótól; nem tölti ki megbizhatóan a felcse- repesedett lakk alatti felületet; a későbbi restaurálást nagyon megnehezíti az általában nehezen oldható hidegragasztó használata. E helyett a melegen, gyanta-viasz keverékkel történő visszavasalást javasolja. Ugyan akkor elismeri, hogy a rosszabb állapotú lakkmüveken a viaszos kezelés után is felnyílnak a repedések, illetve a hiányok mentén a lakk cserepek szélei. Ezeket csak hidegen ragasztó anyagokkal tudta rögzíteni. Majd elsorolja az általuk használt kiegészítési módokat, melyek között a veronai krétával és porfestékkel kevert gyanta-viasz keverék, a folyékony fa, stb. szerepel. Sem a felsorolt technikák, sem a felsorolt anyagok fizikai, kémiai tulajdonságai nem hasonlóak az eredetileg alkalmazottakhoz.

134