Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Nemes Takách László: Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása

Végül úgy oldottam meg a feladatot, hogy az alulról megvilágított üveglapra terített anyag elszakadt szálait mikroszkóp alatt összeillesztettem és "Regnal S-l" 10%-os oldatával összeragasztottam a szálakat. A száradási idő után óvatosan leválasztottam az anyagot az üveglapról. A szakadások helyét, a pótlások széleit csak keskeny, áttetsző, színtelen fólia-anyag jelzi. Ha az anyagot bármire felragasztom, vagy laminálom, bizonyára többet veszitett volna átláthatóságából. A kiegészítésekhez az anyagot a rácsokra ragasztandó felületekből vettem ki. Természetesen az igy keletkezett - mintegy 1 cm^ hiányokat - bár nem látszanak, a megfelelő vastagságú japánpapirral pótoltam. Ezekre a felületekre végül visszaragasztottam a már restaurált vörös szegfű mintás aranyozott papírcsíkokat.

A függöny kötéstípusa: forgófonalas vagy garé. Láncsürüsége 16/cm; egy sodratlan selyemszálból áll, vetülék-sürüsége 22/cm; három sodrat - lan selyemszálból áll.

Kötésrajz: (l.sz. rajz)

A lakkmü restaurálása

Miután eltávolítottam a hintóról a vereteket, meg lehetett kezdeni a lakkmü restaurálását. Ehhez minimális mértékben meg kellett bontani a hintó szerkezetét. A munka avval kezdődött, hogy az egész építményt le kellett kasírozni papírral, hogy a bontáskor elkerülhetetlen ütések, rázkódások hatására ne tudjon leperegni az igen rossz állapotban lévő lakkozás. Boritó anyagként csomagolópapirt használtam, amit vízben könnyen oldható metil-cellulózzal ragasztottam a felületre. Ezután kezdtem csak a hintó szétbontásához. Ahhoz, hogy minden felülethez kényelmesen hozzá lehessen férni, elegendőnek bizonyult a tető és a hátsó fal leemelése, Ezek lebontásakor a következőket tapasztaltam:- a hintó összeállításánál általában csapolásokat alkalmaztak, mindössze négy kovácsolt vas szegnek van tartó szerepe. Ezek a hintó homlok- és hátfalának élébe az oldalfalak felső vezetősínjén keresztül vannak verve.- A csapolások összeállításakor nem használtak ragasztóanyagot, legalább is ennek nyomai nem látszanak, és a csapok is könnyedén kicsúsztak helyükről,- A csapok rögzítését az azokba vert faékekkel érték el. Az ékeket beleragasztották a csapokba,- Az oldalfalakat is tartó "ajtófélfák" csapolása különösen érdekes megoldás. A lécek felső végén csonkagula alakú csap van kialakítva, amely egy megfelelő méretű csonkagula alakú átmenő lyukba illik.

A csapba vert ék tulajdonképpen kifelé tolja helyéből a csapot. (2. sz. rajz. )

133