Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Takách László: Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása
Célszerűnek látszott tehát a Szabó Zoltán-féle kálium-karbonátos- ammóniás eljárás alkalmazása, amely ezeket a vegyületeket oldja, és aranyozott tárgyakra is alkalmazható, 10-15 órás vegyszeres áztatás után gyenge sugárban folyó csapviz mellett gyenge szőrű kefével átsimitottam a vereteket. Az aranyozott felületről vékony lemezekben sodródott le a korrózió. A veretek mintegy 40%-át sikerült ilyen módon tökéletesen megtisztítani. Ezek szinte kizárólag a hintó bal oldaláról és hátáról származtak. A veretek kb. 60%-áról azonban a fekete és vörös rézoxidot nem tudtam volna eltávolitani, csak az aranyozás jelentős károsodásával. Ezek tisztítását a Szalay Zoltán-féle hidroxil-amin-hidrokloridos eljárással végeztem el. 10%-os oldatot használva igen jó eredményt sikerült elérnem. Az eljárás során a véretekről letisztult az oxidréteg az aranyozás sérülése nélkül. Néhány veretet kísérletképpen 3%-os metololdattal tisztítottam meg, hasonló jó eredménnyel (pl. a tetöajtók veretei). A megtisztított, desztillált vizben kimosott veretek aranyozása azonban korántsem volt sértetlen. A hiányok kis része kopás vagy sérülés folytán keletkezett. Jelentősebb hiányok keletkeztek azáltal, hogy a korrózió tolta le az aranyat a felületről. A hiányos aranyozás pótlására a Langbein-féle dörzsaranyozást próbáltam ki, de használható fényű és szinü felületet nem sikerült elérnem. A hasonló esetekben általában használatos eljárás, a galvano-technikai aranyozás, ezideig megfelelő helyiség és felszerelés hiányában a Közlekedési Muzéum műhelyében nem valósítható meg. Ezért végül is meg kellett elégednem bronzporos, illetve festékes kiegészítéssel. Bronzporos kiegészitéshez jugoszláv gyártmányú finomszemcsés bronzport használtam. Rögzítését a "Kohinoor"-aranyozó lakkjával végeztem el, a következő módon. Az aranyozandó felületet belakkoztam, majd rögtön ráhordtam és ecsettel eldörzsöltem rajta a bronzport. Végül újabb lakkréteggel vontam be a kiegészítést. A veretek döntő többségét nem bronzporral, hanem "Metallit-U" univerzális aranyszínű bronz ofszet- és magasnyomású festékkel (Budacolor gyártmány) javítottam. Azért tértem át a nyomdafesték alkalmazására, mert részint még finomabb a szemcse mérete, másrészt mert könnyebben kezelhető, A közel 400 darab veret aranyozásának retusálásszerü javitása - hegyes ecsettel pontszerűen festve - viszonylag sokkal kevesebb munkaórát vett igénybe, emellett pontosabb munkát tett lehetővé. Természetesen egyetlen bronzirozott felület sem nyújtja azt az esztétikai élményt, amit a fényesen tükröző arany felületek. Emellett időtállóságuk sem hasonlítható össze. Ezért eljárásomat provizórikusnak szánom. A Közlekedési Muzeum épülő uj restaurátor műhelyépületében lehetőség nyílik majd a veretek aranyozására, annak végleges helyreállítására. A hintóról - különösen a roncsolt részekről - több veret hiányzott. Ezek pótlását az azonos formájú és méretű véretekről szilikon-negativba öntött Duracroll pozitivokkal végeztem el. Az elkészített pótlásokat bronzporral színeztem. A gyaloghintó hordozó rudjának egyik letörött végét Titeron B. 1 öntőgyantával egészítettem ki. (T. V. K. gyártmány) A kiegészitéshez a rúd másik, ép, verettel ellátott végéről vettem szilikon-negatívot. így a rúd kiegészített végén a veret nem külön anyagból készült. 129
