Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Takách László: Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása
Belső boritás A gyaloghintó mennyezetét eredetileg 28 darab aranyozott papir alapon virágkoszorut ábrázoló négyzet díszítette. Ezek egy kivételével lehullottak helyükről. A restaurálás kezdetekor már csupán 15 darabot találtunk meg közülük a hintó padlóján. Anyaguk öntött papir, melyet aranyfüsttel borítottak és vizfestékkel körbehajtott virágmintát festettek rá. A lapok hátoldalát vékony, öntött makulatura-papirral borították, amelyre minden napon más-más Írásjelet festettek. Ugyanezek a jelek megtalálhatóak a hintó mennyezetének egy- egy kazettájában is. A hintó egyéb letörött alkatrészeivel együtt hányódott lapok a munka megkezdésekor vastagon porosak, szakadtak, gyűröttek, hiányosak voltak, A lapok felületéről száraz ecsettel távolítottam el a por nagy részét. Miután a mintákat akvarell festékkel festették, vizes közegü tisztitóeljá- rást nem alkalmazhattam. A felületen maradt szennyeződést Willy Thann- féle "T"-oldattal, ecseteléssel mostam le. A "T"-oldat összetétele: 1000 ml alkohol 200 ml deszt.vizben oldva 1 gr bórax 1 gr thimol 10 csepp Sterogenol A lapok lemosását szükség szerint többször elvégeztem. A lemosás során a lapok felülete megtisztult annyira, hogy el lehetett végezni a helyenként porló, pattogzó akvarell rögzítését: "R" oldat összetétele: 1000 ml alkohol 75 cml cédrusfa olaj 5 gr Cetáceum A lapokat az oldatba merítve, ecsetelve végeztem el a festék rögzítését; közben a lapokról további szennyeződést sikerült lemosni. Esetenként 4-5 alkalommal cseréltem az anyagon az oldatot, amig az teljesen tiszta maradt. A lapokat ezután szivópapirok között, présben gyenge nyomás alatt szárítottam ki. Száradás után az egyes lapok szakadásainak, sérüléseinek javítása következett. Ezt a megfelelő hagyományos eljárásokkal végeztem el. A szakadásokat "élben" - a szakadási felületeken - ragasztottam meg "Planatol BB Superior" ragasztóval. A sérült részek hiányainak pótlására a megfelelő vastagságú japánpapirt használtam. A hiány körvonalai mentén megkarcolt, majd körültépett pótlást "Glutofix GL 66" (metil-celluloz) ragasztóval dolgoztam rá az eredeti lapra. A pótlás pontos helyre illesztését a lapot alulról átvilágító montirasztalon végeztem. A lapok hátoldalát boritó makulatura-papirok eredeti ragasztóanyaga már csak igen gyengén tartotta azokat. Ezért - hogy a majd felragasztandó lapok lehullását megelőzzem - a makulatura-papirokat leválasztottam a lapok hátáról és Glutofix-szel újra visszaragasztottam őket. Gyenge nyomás alatt, présben szárítottam ki a lapokat. Utolsó munkafogásként a fehéren villogó pótlások "aranyozását" végeztem el. Ehhez kétféle színárnyalatú, jugoszláv gyártmányú finomszemcsés bronzpor ke- v veréket használtam. Rögzítését a "Kohinoor"-aranyozó lakkjával végeztem. (Az eredetileg aranyfüsttel borított felület az idők múltával oly nagyon 130
