Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Takách László: Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása
NEMES TAKÁCH László Japán gyaloghintó konzerválása, restaurálása A szerző 1969 óta a Közlekedési Muzeum restaurátora, szakterülete a papirrestaurálás. Főiskolai tanulmányait az Országos Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakán végezte 1974-77 során. Első főiskolai munkájaként 1975-ben nyújtotta be Fonott sallangok c. dolgozatát. Tunguz-evenki sámán lótakaró restaurálása c. dolgozata megjelent a Múzeumi Műtárgyvédelem 3/1976. kötetében (167-174.). Következő főiskolai munkája (Keletázsiai lakkmüves technikák) már a diplomamunka előkészítését szolgálták: 1977-ben Japán gyaloghintó veretéinek restaurálása (MRMK 72. sz. ) és Japán gyaloghintó akvarellképeinek restaurálása (MRMK 73. sz. ) Diplomamunkája felölelte a Közlekedési Muzeum XIX. századi gyaloghint ójának restaurálási munkáit. Szakdolgozatom tárgyát a Közlekedési Muzeum tulajdonában álló japán gyaloghintó képezi. Leltári száma: 11.66.31.1. Fő méretei: 109 x 80 x 103 cm. Mivel a tárggyal kapcsolatos dokumentációk megsemmisültek, a hintó származása, vételi körülményei egész előélete ismeretlen. Az 1966. évben végzett átleltározásnál kapta a mai leltári számát; (régi jelzete: II. B. 6. illetve KM 684) és a tévesnek bizonyuló "Kinai gyaloghintó" megnevezést. A tárgy 1975-ben került a muzeum külső raktárából a restaurátor- műhelybe, igen rossz, roncsolt állapotban. Amint ez a felvételekből is megállapítható, a gyaloghintó tetejének három sarka letörött, hiányzik az első oldalfal alsó rögzítő részének léce, a bal ajtó vezetősínje, ennek megfelelően több cizellált, aranyozott veret és a jobb oldali könyöktámasz fa váza. Ezen kívül a hintó belső, kézzel festett tapétázása teljes mértékben megsemmisült a hátsó falon, a jobb oldalfalon, a jobb oldali ajtón, a homlokfalon és a bal oldalfal alsó osztásában egy tenyérnyi felület kivételével. A bal oldali ajtó tapétáján mintegy 40%-os hiány észlelhető. A meny- nyezet kazettáiból kihullott tapéták közül 15 darabot sikerült megtalálni, további 15 eltűnt. A fenyőfából készült hintó több helyen szétszáradt, elrepedt, a felületét boritó lakkozás igen sérült, hiányos, fellevelesedett, felhólyagzott, elöregedett. A gyaloghintó teljes restaurálásának tervezett ideje 2000 munkaóra volt. Tekintettel arra, hogy a dokumentumok nélküli gyaloghintóról kialakult egy olyan feltételezés is, hogy az nem kelet-ázsiai, hanem európai készítésű, felmerült az az igény, hogy restaurálás közben az előállítás során alkalmazott technikák megfigyelésével, illetve anyagvizsgálatokkal próbáljuk a tárgy előállításának helyét valószínűsíteni, vagy ha lehet, meghatározni. E célból az egyébként szükségesnél mélyebbre hatóan meg 127
