Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Seres László - Szentkirályi Miklós - Velledits Lajos: A kisszebeni Mettercia-oltár szekrényének restaurálása
de elértük, hogy ragasztható állapotba kerültek. A polivinilacetát alapanyagú ragasztón kívül még rejtett köldökcsapokat is építettünk be. Nagyméretű szorltóval a deszkákat egymáshoz préseltük úgy, hogy közben az illesztések két oldalát ékekkel és szorítócsavarokkal rögzítettük. Száradás után a lapot színével lefelé egy filccel borított asztalra fektettük és három darab fenyőfából készült vezetősínhez parkettáztuk. A hiányzó széleket fenyőfalécekkel a megkívánt méretnél nagyobbra egészítettük ki és a fölösleget csak a vázzal történt egybeépítés után gyalultuk le. Az angyal-dombormü töredékeinél a deformálódások lényegesen nagyobbak voltak és így nem tudtuk azokat a hátlaphoz hasonlóan összeragasztani. A vékony, finom plasztikájú reliefnél nem alkalmazhattunk rejtett csapolásokat sem. Miután a hátoldalról a szennyeződéseket 75% ace- ton, 25% viz keverékével letisztítottuk 10 mm-enként a fa vastagságának megfelelően 0. 1 mm-es fogtechnikai körfűrésszel vágatokat fűrészeltünk. Ezzel biztosítottuk a konzerváló anyag tökéletes behatolását a rovarrágta porhanyós fába, valamint megszüntettük a vetemedést előidéző szilárd kéreg feszítőerejét, A dombormtf számára prést készítettünk és a pa- raloid B72 oldattal átitatott töredéket enyhe nyomás alatt ebben szárítottuk az oldószer teljes elpárolgásáig. A műveletet háromszor ismételtük meg, míg megfelelő eredményt kaptunk. Ezután tudtuk a töredékeket egymáshoz ragasztani. Epoxigyantát használtunk, hogy az éleinél ragasztott vékony felület megfelelő szilárdságát elérjük. A dombormű ismét egy darabban volt. A hátoldalát viszont meg kellett erősítenünk, és ehhez epoxigyantával ragasztott vékony üvegszövetet használtunk, amely a felesleges ragasztóanyag eltávolítása után áttetszővé vált és megfelelő szilárdságot biztosított. A következő lépés a relief felerősítése az oltárszekrény hátlapjára. A megoldás, amelyet alkalmaztunk, lehetővé teszi, hogy az angyalt bármikor le tudjuk emelni, hiszen még hátra volt a tisztítása, a fa hiányainak pótlása, a felület folyamatosságának helyreállítása, valamint a retu- sálása. Ezeket a munkákat nem tudtuk volna a mereven beépített dom- bormfivön elvégezni. Előnye még, hogy nincs kiszolgáltatva a hátlap elmozdulásainak és a két darab között minimális hézag marad, amely a legkényesebb Ízlésű szemlélőt sem zavarja. A hátlap középső deszkájába egymás alá három lyukat fúrtunk és ezekbe bronz perselyeket illesztettünk. Ide csúsznak a menetes rézcsavarok, amelyek nyolcszögletű végeit a parketta mozgó elemeibe építettük. A bronz perselyek megvédik a hátdeszkát attól, hogy a dombormű leemelésekor, vagy visszahelyezésekor a csavar menetes része kárt tegyen a fában. A parketta mozgó elemeit 4-4 darab fenyőfalécecskével erősítettük a hátoldalhoz. A csavarok végeit átdugva a perselyeken hátul az alátétek után anyacsavarokkal lehet biztosítani. A csavaranya formáját úgy terveztük meg, hogy kézzel könnyen kezelhető legyen, nehogy villáskulccsal kelljen csavarni. Az orsó beépített nyolcszögletű vége pedig lehetetlenné teszi, hogy az anyával együtt megforduljon. Nem esett még szó a kettős szamárhátív és a növényi ornamentika kiegészítéséről. A négy kúszólevél közül egy hiányzott, ezt újjal pótoltuk. A töredezett ágfonadékot rekonstruáltuk,' mivel nemcsak esztétikai szempontból volt zavaró a hiány, hanem a szabadon álló, csak kevés 96
