Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Seres László - Szentkirályi Miklós - Velledits Lajos: A kisszebeni Mettercia-oltár szekrényének restaurálása

ponton rögzített vékony faragványt a töredezés veszélye fenyegette. A szamárhátíveken belüli díszek csak első pillanatra tűnnek azonosnak, figyelmesen szemlélve észrevehető a különbség. Azonban a kiindulási pontok és végződések lehetővé tették a rekonstrukciót.

Nem tértünk ki az építmény egyes elemeinek konzerválására, hiszen a művelet majd minden esetben hasonló volt. A testetlen fafelületeket megtisztítottuk az évszázadok óta rárakódott portól és egyéb szennyeződésektől, majd a hátoldal felól ferde irányú furatokkal biztosítottuk a konzerváló szer behatolását, amelyet infúziós készülékkel és fecskendővel vittünk be. Konzerváló anyagként 7-10%-os paraloid B72 oldatot használtunk, adalékként pentaclorfenolt tettünk a fertőzések elhárítására.

A konzerválás és szerkezeti megerősítések után kerülhetett sor az oltárszekrény • festett felületein több-kevesebb hiánnyal meglévő eredeti festékréteg feltárására. Kutatóablakokkal kezdtük meg a dombormű feltárását, hogy a mester festótechnikáját megismerjük. A "festótechnika" kifejezés itt nem egészen pontos, mivel a lepel felületét fémbevonattal és az ezt borító festékrétegbe karcolt mintával díszítette.

A tisztítás műveletének ismertetése előtt szeretnénk erről a díszítő eljárásról beszélni. A jobb megismerés céljából vékony csiszolatot készítettünk és ezen csekély nagyítás mellett is láthatóvá vált a festékrétegek felépítése. Az öt rétegben felhordott kalcit-kristályokat tartalmazó alapozó massza csiszolása után a felületet vörös bóluszból készített po- limenttel vonták be. Ezt - az elvégzett cseppanalizis szerint - egyenletesen beborították ezüstfóliával, polírozták, majd ólomfehérból és tojásemulzióból temperát készítettek és ezzel lefestették. A mustrából készült fotón jól megfigyelhető az ecsetvonások iránya. A fehér réteget megkarcolva előtűnt a csillogó ezüst, ilyen módon karctűvel rajzolták meg a mintát, a lepel ezüstszállal hímzett textilhatását adja. A bekarcolt részeken a levegővel érintkező ezüst oxidálódott és ezáltal a kontraszt a fehér festék és a feketedó ezüst között nőtt. A vékony-csiszolatban az eredeti rétegek jól felismerhetőek, az átfestések ezzel szemben egybefüggő szennyeződésnek tűnnek, amelyben kristályos anyagok jelenlétét nem lehet kimutatni.

Az arc festékrétegeinek kutatásánál - ha csak rövid időre is - megtévesztett bennünket a Szépművészeti Múzeumban restaurált szekrényszobrok és szárny-domborművek arcának állapota. A feltárás akkor csak a XVII. századi átfestésig jutott el, az angyal esetében ez erősen hasonlított a középkori felülethez, viszont azt a síma "porcelán" hatást nem közelíti meg, ami annyira jellemző a kor festett faszobraira. Az egész arcot megtisztítottuk már a barokk átfestésig, de mivel az eredmény nem volt számunkra kielégitő, tovább kutattunk. Egy közbeeső sötét lakkréteg alatt megtaláltuk a márványosan síma eredeti réteget. A jobb szemöldök fölött a haj közelében két tuhegyes ecsetvonást fedeztünk fel, bizonyára itt próbálták ki az ecsetet. Ez az eredmény feljogosít bennünket arra a reményre, hogy a szekrény-szobrok és szárny-domborművek újbóli restaurálásakor ott is feltárható lesz az eredeti réteg.

A tisztításhoz használt vegyszereket az egyes részeknek megfelelően kellett megválasztani: az olajátfestések szuper kromofággal és dimetil formamiddal oldódtak, anélkül, hogy az eredeti réteg megsérült volna.

97