Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Rády Ferenc: A tereskei templom középkori falképeinek feltárása és konzerválása

anyag vöröses kőzuzalékból, oltott és oltatlan mész keverékéből készült. Erre a rétegre került a Szt. László falképciklus korábbi idődben festett főszakasza, amely kunok üldözésének jelenetével kezdődik. Ez a festett vakolatréteg volt az előbb említett töredéknek a folytatása, folytatását a diadalív oldalfalhoz támaszkodó szakasza alól is sikerült kibontani. A falazatot a feltárás és bemutatás érdekében 40 cm szélességben és 150 cm magasságban áttörtük.

A ciklus kezdőképei a templom átépítése után készültek a cserhalmi ütközet jelenetének újrafogalmazásával. A falazat-meghosszabbítás jól leolvasható a belső oldalon is bemutatott nyers falszöveten. Homloknézetben a kváderkövek méret- és léptékváltása jelzi a két különböző kori falszövet találkozási vonalát, A korábbi időből származó fal egységesen kisebb méretű kváderekből épült, a későbbi falazásnál viszont nagyobb mérető falazóköveket alkalmaztak. A kváderkövek méretváltásán túl a két falszakasz alapvonala a találkozásban megtörik, s a különben egyenes falsíkok találkozásánál a falkép síkja is megtörik. A későbbi festett réteg 5-6 mm vékonyságú vakolaton helyezkedik el. Itt tehát a Szt. Borbála és Szt. Orsolya képek technikája és minősége tér vissza. Állaga viszonylag kedvező. Ez annak következménye, hogy a réteg közvetlenül a falazatra került.

A tereskei kváderkőfalazat durvább felületmegmunkálása különböző vastagságú vakolatréteg felhordását tette szükségessé. A vakolatvastagsággal járó anomáliák különösen megnehezítették munkánkat. A feltárás előtt a falképet vékony meszelésréteg, fölötte viszonylag kemény meszelt felületű vakolatréteg borította, az utóbbin nagy vakolatcsomókkal és vakolatcsíkokkal. A falképhez tapadó XVII. századi vakolatpáncél segítette a vékony és gyenge belső összetartó erővel rendelkező réteg fennmaradását. A többszörös réteg együtt elvált a falazattól, A megtartandó eredeti falképréteget egyenlőre nem lehetett a falazathoz rögzíteni, egyrészt mert nem volt folyamatos, másrészt mert a falazat és a vakolatréteg között gyökérszőrök és növényi gyökerek húzódtak. A növényi anyagok akkor kerültek ide, amikor a templom évtizedeken át romokban állt, A gyökérszőrzetet csak részben távolíthattuk el, mert folyamatosan ellenőriznünk kellett, hogy eltávolításukkor nem sérül-e meg a középkori vakolatréteg is. Ezért teljes eltávolítását egy későbbi, ellenőrizhető időszakra halasztottuk. A két felső habarcsréteget igen apró darabokban lehetett eltávolítani. Egy-egy négyzetdeciméteres falkép lemeszelt felülettel bontakozott ki a habarcsrétegek eltávolítása után. Ezt a meszelésréteget is le kellett fejteni a képrétegről. A korábbiakban ismertetett vakolatkohéziós kondicionáló műveletet csak ezután lehetett elvégezni, A rögzitőszer ekkor a Paraloid B. 72 gyanta 5%-os acetonos oldata volt. A rögzitőszert a vakolatkéreg élén fecskendezéssel juttattuk az anyagba. Nagyobb szakaszok ilyen módon történt feltárása és rögzítése (önmagában történő rögzítése) után kezdett kibontakozni a falkép. A falazathoz rögzítés előtt a festett vakolatréteg belső szilárdságát kellett növelnünk. 20-30 cm hosszú speciális hajlított fecskendőiével egyenletesen permeteztük a vakolatréteg hátoldalát. Megelőzően a kép felületét kellett letisztítanunk, nem kockáztathattuk, hogy a paszteles festékréteg és a porhanyós vakolatréteg által átengedett kötőanyag szennyeződést kössön a felszínre.

57