Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Rády Ferenc: A tereskei templom középkori falképeinek feltárása és konzerválása

oldalfalszakaszra kiforduló figurális falképréteget tártunk fel. Az északi oldalon két figurális töredék jelzett egy korábbi periódust. A keleti ablak bélletében Szt. Orsolya és Szt. Borbála figurájának feltárása mechanikus úton ment végbe. A festékréteg viszonylag ép, sértetlen volt. Magasfoku szakmai tudással készültek, mészdus, jó összetételű vakolatfelületre a majdnem pasztózus festékkel festett freskó-secco képek.

Az északi szentélyfal egyik, a padlószint felett 5 m magasságban húzódó töredéke, amely közvetlenül a diadalívtől indult ki, igen kényes konzervátori problémát jelentett. Vakolatrétege vékony, töredezett, nagyobb foltokban hiányos volt; s a nedvesség hatására erőteljesen deformálódott. Rögzítése oly módon történt, hogy első lépésben a vakolatréteg kohézióját állítottuk helyre. A töredéket a hiányok határvonalán közvetlenül az első beavatkozás idején nem lehetett körülszegni. A habarcsanyag nedvesítő hatását nem tűrte az elporlódott állagú réteg. Ideiglenes rögzítés, lerágásztás nem jöhetett szóba. Az erősen sérült felület különleges eljárást követelt. A törésvonalak élfelületét felhasználva nagy beszívódó képességű oldószerben oldott 2%-os Paraloid B. 72 gyantával injektálva itattam a vakolatot. A megválasztott oldószer gyorsan párolgó anyag, vegytiszta aceton volt. Ezt a műveletet mindaddig kellett folytatnom, amíg a vakolatréteg belső összetartó ereje az eredetinél nagyobb mértékűvé vált. Üreges szerkezetű lévén, a nagy szilárdságú akrilgyanta felhalmozódott benne. Ezután már megfelelő módon el lehetett végezni a töredék széle- zést, majd a vakolat hiányainak pótlását.

Ekkor sikerült a diadalív alá húzódó és ott folytatódó falképrészek feltárása. A kutatások már korábban tisztázták, hogy ez a falazat egy korábbi kisebb templom hajófala volt.

A templomhajóban elbontották a déli oldalfal előtt álló köpenyfalat, itt azonban igen kevés festett vakolatnyom mutatkozott. Emiatt az északi köpenyfal elbontása kérdésessé, sőt vitatottá vált. Egyesek a barokk építészeti periódus tanúságaként akarták megtartani. Eltávolítását alapjában semmi sem indokolta. Statikai okokból azonban mégis be kellett következnie a fal lebontásának.

A fal eltávolítása ugyancsak statikai meggondolásból a szokásostól eltérő módon, faldöntéssel került megoldásra. Ez a beavatkozás az építményben nem tett kárt, a földmozgásoknak jól ellenálló román építészeti szerkezet könnyen kiállta a rázkódtatást. Nem esett kár az áttört gótikus falazatban sem.

Az északi oldalon a bélésfalat 4 m tengelymagasságu fülkék tagolták.

A fal eltávolítása után a fülkék fölötti részen hosszú falképszalag rajzolódott ki apró nyílásokon keresztül. Az egész felületre még az eltávolított fal vakolatcsomói tapadtak, ezek kirajzolták a tégla és kőfugák rajzát. A legfelső felület meszelt volt. A soron következő falkutatás egy teljesnek mondható, s a mai Magyarország területén ritka Szt. László legendaciklust hozott felszínre. A falképet faragott kockakőfalazatra húzott festetlen vakolatrétegre festették. Ez a vakolatréteg gyengén kötődött a kőfalazathoz: a rossz kötés oka az volt, hogy a kövek közül kinyomódott habarcs többletét ecsettel szétkenték a felületen. így igen egyenlőtlen vastagságú, lazán tapadó réteg keletkezett, díszítése a fugákat pontosan követő bekarcolásból adódott. Ez a mészben gazdag habarcs56