Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

H. Sallai Mariann: Műemléki környezetben lévő képzőművészeti alkotások restaurálása

meg a restaurálás legfontosabb elvi kérdéseit. Az MRMK kiadványaiban folyamatosan jelennek meg ilyen témájú tanulmányok. Mindez nem jelenti azonban, hogy a kérdést teljes mélységében, minden aspektusát tekintve megvizsgáltuk. Konkrét, a munkák kapcsán felmerülő problémáink tanúsítják, hogy az elvi, módszertani kérdésekben mennyire sokféle, sokszor ellentétes elképzelések születhetnek.

A műemléképületekhez tartozó, azokkal egységet alkotó képzőművészeti anyag - falfestészeti, kőszobrászati, faberendezésekre, oltárokra, szószékekre gondolok itt elsősorban - restaurálási szabályai, módszerei kialakításánál két alapvető meggondolásnak kell vezetnie bennünket.

Minthogy a képző- és iparművészeti alkotások elválaszthatatlanok magától az épülettől, a restaurálásnak a mindenkori műemlék-helyreálli- tási elvekhez kell - legalább részben - alkalmazkodnia. Ez a tény egy ponton máris meghatározó szempont lehet.

Az épület, általában az építészet funkcionális szerepe döntő jelentőségű. A műemlék-helyreállítások - építészeti helyreállítások - egyik fontos követelménye, feltétele a megfelelő funkció megtartása^ vagy szükség esetén uj, alkalmas használat biztosítása. Az épületnek ki kell szolgálnia egy meghatározott funkció igényeit^ és ezzel együttesen a restaurátornak is szem előtt kell tartania a követelményeket. A kiegészítések szükségessége, a megfelelő technológia megválasztása igen gyakran a funkcióval van egyenes arányban (pl. épületplasztika) és ez általában nagyobb mértékű kiegészítést jelent. De hogy meddig mehetünk el, hol az a határ, amelyen túl az épület használati értéke már nem játszhat meghatározó szerepet, nehezebb kérdés, amelyet egyedileg kell eldönteni.

A másik szempont, amelyet - véleményem szerint - a restaurálások mikéntjénél mindig szem előtt kell tartani: a különböző képzőművészeti műfajok saját, belső törvényszerűsége, amelyek - Goethe meghatározásával élve-"a műalkotás szerkezeti zártságát biztosítják", és amelyeket maga a művész sem hagyhat figyelmen kívül, ha nem akarja művét maga szétzúzni.

Ha a restaurátor tiszteletben akarja tartani az általa helyreállításra kerülő mű belső rendjét és az ennek megfelelő külső formát, márpedig ez elengedhetetlen feltétele a jó restaurálásnak, akkor egyetlen lehetősége a maximális alkalmazkodás, az átélőképesség. Meg kell találnia a beavatkozásnak azt a mértékét, ami még hitelesen, a mű bemutatásának hatását emeli és annak tartalmán, lényegi mondanivalóján, kompoziciós rendjén és megjelenési formáján nem változtat. Ha a felsoroltak bármelyikében változás történik, a restaurált mű gyökeresen eltérhet az eredeti alkotói elképzeléstől: hamissá, valótlanná vagy éppen egészen mássá válhat.

A műemléki bemutatás a fentieken kívül is felvet számos problémát. Ilyen pl. a műalkotást befogadó közönség szerepe, annak igényei, szükségletei. Ezek ugyanis szintén befolyásolhatják - ha indirekt módon is - az alkalmazott módszerek kiválasztását.

Jelentős probléma - különösen a magyar viszonyokat tekintve - több periódus egymás melletti bemutatása; és igy egy űj állapot, új esztétikai rend kialakítása. Mindezekről az egyes műfajok, művészeti ágak vizsgálatánál fogok beszélni.

40