Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
H. Sallai Mariann: Műemléki környezetben lévő képzőművészeti alkotások restaurálása
II. SALLAY Mariann Murin léki környezetben alkotások restaurálása lévő képzőin uvészeti A második világháború óta érvényben lévő magyar műemléki törvények és jogszabályok egyértelműen úgy rendelkeznek, hogy a műemlékek, hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan emlékei, tartozékaikkal, a velük kapcsolatos képző- és iparművészeti alkotásokkal együtt védendők. Műemléki jogszabályaink az épitészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti és néprajzi szempontok egyenlő jelentőségét hangsúlyozzák. Mivel e rendelkezések műemlékvédelmi munkánk alapját képezik^ s egyben működési területét is meghatározzák, nem véletlen, hogy a háború után a kényszerű épitészeti helyreállításokkal párhuzamosan, azokkal szinte egyidóben indult meg a képzőművészeti anyag restaurálása is. Meg kell azonban jegyezzük, hogy - legalább is kezdetben - ez a tevékenység sem mennyiségében, sem színvonalában nem érte el az építészeti helyreállítások mennyiségét és színvonalát. Szervezetének kiépítése, fejlődése is lassúbb ütemü volt, de végül is eljutottunk oda, hogy a magyar műemlékvédelem szervezete, az Országos Műemléki Felügyelőség napjainkra az ország restaurátor tevékenységének egyik - talán szerénytelenség nélkül mondhatom - legjelentősebb bázisa lett. Az évek folyamán létrejött saját kószobrász-restaurátor, majd festórestaurátor műhelyünk. Végül megalakult a faszobrász-restaurátor csoport is. Saját műhelyeink mellett az Országos Műemléki Felügyelőség külső, nem állományában dolgozó restaurátorokat is dolgoztat, évente jelentős összegeket fordítva erre a célra. Megnövekedett, egyre növekvő számú és volumenű feladatainkkal párhuzamosan a képzőművészeti restaurálás is kinőtt a gyermekcipőből. A kezdeti tapogatózások után lassan megérett arra, hogy ne csak a közvetlen gyakorlati munka foglalkoztassa szakembereinket, - restaurátorokat és művészettörténészeket egyaránt. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia Epitészettörténeti-Elméleti Bizottsága rendezésében kétnapos ülésszakra került sor, amely a Velencei Carta és a magyar műemlékvédelem problematikájával foglalkozott. Bár az ankéton elsősorban az építészeti, városrendezési kérdések, elvek és módszerek kerültek megvitatásra, helyet kapott néhány olyan felszólalás is, amely a képzőművészeti restaurálások metodikáját, elvi szempontjait próbálta elemezni. Azóta is folyamatosan történnek kezdeményezések, különösen a Múzeumi Restaurátor és Alódszertani Központ megalakítása óta. Országos restaurátor értekezleteken és az évente megrendezett veszprémi nemzetközi konferenciák keretében, ahol hazai és külföldi szakemberek bevonásával vitatják 39
