Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Műzeum gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátor-osztály múltjáról
MÓRÉ, Miklós Adatok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeinek gondozásáról, és a restaurátor osztály múltjáról A szerző kitér a müzeum megnyitása (1906) előtti időre, a 19. sz, azon Időszakára, amikor megalakulnak az első magyarországi közgyűjtemények. Ezek a Nemzeti Múzeum Képtára és az Országos Képtár. Az utóbbi anyagát jelentősen gyarapította az 1871-ben beolvadó Eszterházy-gyüjtemény, amelynek előzetes konzerválást munkálatairól is szó esik. Ezután röviden szól a Szépművészeti Múzeum megnyitásáról, jellemezve az épület elhelyezését és korszerűségét, egyben fogyatékosságait. 1906-tól 1945-ig a múzeumban csak két gyüjteménycsoport esetében beszélhet szervezett műtárgygondozásról. Ezek a festmények és a grafikai lapok gyűjteményei. A képrestaurálás első mestere volt Beer József Konstantin, aki 39 évig állt a múzeum szolgálatában. Sokrétű munkásságára naplója derít fényt. Sok ezer műtárgy konzer>- válása, vizsgálata fűződik nevéhez. A második nemzedék legjelentősebb képviselője Kákay Szabó György volt, akit sokoldalúsága predesztinált a restaurálásra. Milánóban és Berlinben sajátította el a kor legelőre- haladottabb műhelygyakorlatát. 1933-tól 1964-ig volt a múzeum főrestaurátora. Számos, kiemelkedő jelentőségű képünk helyreállitását mondhatta magáénak. 1952-től először Magyarországon rönfgen-vizsgálatokat is végzett, ezek során érdekes felfedezésekre tett szert. 194 5-től segítőtársa Devich Sándor volt. Személyében fáradhatatlan munkatársat kapott a múzeum, aki 17 éves szolgálata során főleg a Régi Képtár anyagát gondozta, de több modern magyar kép restaurálása is nevéhez fűződik. Ezután a szoborrestaurálásról és a kedvezőtlenebb összképről esik szó. A grafikai konzerválás, tekintettel a gyűjtemény kezdettől fogva jelentősebb voltára, nagyobb hangsúlyt kap. Vári Bálint személyében pedig hosszú időn át kiváló szakembert tudhatott magáénak. A régészeti restaurálás és a dublirozás helyzetének áttekintése után u restaurátorképzésről, annak pozitív kihatásáról, végül a közelmúlt, majd a jelen életéről közöl adatokat, megvilágítva az általános helyzetet. Az utolsó részben vázlatot ad a képrestaurátori munkáról és az osztály munkatársainak tevékenységéről. Miklós MÓRÉ Contributions Concerning the Maintenance of the Collections of the Museum of Fine Arts, and the Past of the Restoration department The time preceding the opening of the museum (1906) is mentioned, that part of the 19th century when the first public collections were formed in Hungary. These collections were the Picture Gallery of the National Museum and the National Picture Gallery. The collection of the latter was considerably enlarged by the merging Eszterházy-collection in 1871. The preliminary conservation work of the Eszterházy-collection is also mentioned. The opening of the Museum of Fine Arts is mentioned briefly then, describing the placing of the building, its up-to-dateness and its insufficiencies, too. Organized maintenance of objects of art could only be mentioned in the cases of two groups of collections during the 1906-1945 period. These two groups were the collections of paintings and of graphic sheets. The first master of picture restoring was József Konstantin Beer, who stood in the service of the museum for 39 years. The examination and conservation of many thousand objects of arts is connected with his name. The most outstanding representative of the second generation was György Szabó Kákay, who, by merit of his versatility was predestined for the restorer vocation. He learned the most advanced workshop exercise of his age in Berlin and Milan. He was the chief restorer of the museum from 1933 to 1964, He may claim the restoration of many outstanding pictures his own. He was the first to carry out X-ray analyses in Hungary in 1952, and made interesting discoveries during these analyses.
