Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Műzeum gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátor-osztály múltjáról

tek arról, hogy a hatalmas belső terek mellett jól tájolt, megfelelően kialakított restaurátori műtermekről is gondoskodjanak. Ennek hátrányát mind a mai napig érezzük. (Sajnos, a közeljövőre vonatkozó tervek sem hozhatnak ebből adódóan tökéletes megoldást. )

1906-tól a felszabadulásig restaurálásról csak két gyüjteménycsoport esetében beszélhetünk. A festmények és a grafikai lapok kezelése jelentette egyedül - csekély kivételtől eltekintve — az intenzivebb mŰtárgygon- dozást. Magyar képrestaurátorok az 1930-as években léptek először szolgálatba, miután külföldi műhelyekben és múzeumokban elsajátították az akkori szintnek megfelelő szakmai ismereteket. Előttük az Országos Képtárból idehelyezett Beer J. K. dolgozott a múzeumban, akinek 39 évig tartó szolgálata máig is egyedülálló.

I, Képrestaurálás

BEER JÓZSEF KONSTANTIN (szül. Brüx, 1862, megh. Budapest, 1933). Múzeumunk első konzervátora Bécsben a Képzőművészeti Akadémián folytatott művészeti tanulmányokat. A müncheni Pinakotékában Alois Hauser képrestaurátor mellett dolgozott, közben olaszországi tanulmány- útján Milánóban Luigi Cavenaghi-nál a temperafestés módszerét sajátította el. Mindkét mester a kor legkiválóbb szaktekintélyei közé tartozott. Ismereteit utóbb számos tanulmányúton fejlesztette és igen számottevő művészettörténeti tudásra tett szert. Ennek köszönhető, hogy több, ma is érvényben lévő meghatározás fűződik nevéhez. O állapította meg, hogy Palma Vecchio "Leány mellképe" és az "Ifjú mellképe" című festménye eredetileg összetartozó párdarab volt. Jacobus Victor "Csendélet rézkannával" c. képének azonosítása is az ő nevéhez fűződik.

Az általa, valamint Nyári Sándor által vezetett restaurálási jegyzőkönyvek 1904-től 1916-ig engednek bepillantást abba a munkába, amit műtárgyaink érdekében kifejtett. Feljegyzéseiből megállapítható, hogy a beavatkozásai elsősorban konzerválást jelentettek és Így gondjai lényegében azonosak voltak a mi gondjainkkal. Feltűnően sok kép esetében (számuk ezerre tehető) tesz említést a festett rétegek fellazulásáról. De nemcsak konzervált, hanem regenerált, tisztított, sok esetben távolított el megsárgult lakkréteget és átfestéseket, kiegészített, valamint irányította a dublirozási és parkettázási műveleteket is. Több esetben számolt be szignaturák vizsgálatáról, következményeként sok hamis felirat eltávolításáról. Eljárásairól, a felhasznált anyagokról nem készített feljegyzéseket. A dublirozásban Vári Bálint, a faipari műveletekben Pusztai Károly volt segítőtársa.

Restaurált képei között mind a régi európai, mind a középkori és a modern magyar művek egyaránt szerepelnek. A hosszú sorból néhányat említünk: Sienai mester (XIV. sz.): Mária megkoronázása; Pannóniái Mihály: Ceres, S. d. Piombo: Férfiképmás; Angelo Bronzino: Pásztorok imádása; Jacob Jordaens: Bűnbeesés; Bogdány Jakab: Csendélet rákkal; Barabás Miklós: Salamon Lajos arcképe; Lotz Károly: Ámor és Psyche.

Bár az előzőekben tisztításairól is tettünk említést, beavatkozásaira ez mégsem volt jellemző. Korának felfogását magáévá téve a régi, meg16