Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Üvegből készült tárgyak restaurálása és konzerválása
ezüstoleát . ....................................... végtermék színtelen olomoleát ........................................... enyhén sárgás z inkoleát............................................. enyhén sárgás v asoleát ............................................. pirosas sárgás r ézoleát ............................................. zöldes árnyalat kobaltoleát ........................................ lilás árnyalat O leátokat kereskedésben nem kaphatunk, ezért ezeket magunknak kell elkészíteni, Készítési módja egyszerű, mindenki el tudja készíteni. Fémoleátok készítése 10 rész vizet és egy rész olajsavat főzőpohárba töltünk. Az olajsav a víz felszínére rétegeződik. Ezután 10-15%-os nátrium-hidroxid oldatot készítünk. A nátronlug oldatot keverés közben lassan a melegített olaj- sav-víz keverékéhez öntjük. Addig adagoljuk a nátronlugot, míg a folyadék teljesen kitisztul és a vízben feloldódik. Ekkor nátriumoleát keletkezik. Ezután tömény fémsóoldatot készítünk, aszerint, milyen oleátot akarunk készíteni. Lényeges, hogy a fémnek mindig valamilyen erős savval képzett sóját használjuk. Legjobban a nitrátok és a szulfátok váltak be. Miután a tömény sóoldat elkészült, lassú keverés közben a már elkészült nátriumoleáthoz öntjük. Az oldatot továbbra is melegítjük. Ekkor a hozzákevert fémsónak megfelelő fémoleát kiválik az oldatból és a folyadék felszínén összegyűlik. Ezt lefölözzük és forró desztillált vízzel mossuk. Ezután szárítjuk, majd száradás után dibutilftalátban melegen, töményoldatot készítünk. Felhasználáskor legjobban égy járunk el, hogy egy cseppentónél pontosan megmérjük, hogy hány csepp tesz ki egy grammot. Ezután minden további méricskélés nélkül csak a cseppeket számolva pontosan tudjuk adagolni az előírt mennyiségű fémoleátot. Amikor a szükséges mennyiségű oleátot is bekevertük a metakrilát- ba, előzőleg kihűtve az egészet egy tiszta üveglapra öntjük. E műveletet vegyifülke alatt csináljuk. Célszerű az öntést mindig a munkaidő végén elvégezni, igy reggelre már jó fóliát kapunk. Lefedni nem szabad, mert a metakrilát normális légköri nyomáson saját gőzében nem kemé- nyedik ki. A fóliát langyos vízzel tudjuk hiba nélkül levenni. A fólia további felhasználása ügy történik, hogy gipszből a kiegészítendő darabnak megfelelő magot készítünk. Ezt a követelménynek megfelelően faragással, öntéssel vagy esztergályozással állíthatjuk elő. Célszerű a gipszbe egy vasrudat is beágyazni, hogy a formát könnyen kezelhessük. A szárítószekrényt 100-120°-ra felfütjük, és ebbe helyezzük a gipszformát. Erre ráhelyezzük az elkészült fóliából megfelelő nagyságú darabot és együtt melegítjük. Vigyázzunk, hogy a fólia melegítés közben ne érjen a szárítószekrény fém részeihez, mert a fólia tönkremegy. Mikor ellenőrzésünk után ügy látjuk, hogy a gipszforma és a fólia elég meleg, a beágyazott fémrúd segítségével a formát kiemeljük és a fóliát kétoldalt egy darab vászonnal megfogjuk és hirtelen a formára huzzuk, majd gyorsan víz alatt hűtjük. Ezzel a módszerrel, kellő gyakorlás után egészen bonyolult formákat is ki tudunk alakítani. Természetesen a fólia- hüzási művelethez két ember szükséges. Továbbiakban ügy járunk el, mint a plexilemez felhasználásánál. 158
