Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Üvegből készült tárgyak restaurálása és konzerválása

Metilmetakrilátból természetesen más módon is lehet üveg kiegészítéseket készíteni. Különösen a vastagabb és öntött üvegeknél célszertf a kiegészítést öntési eljárással készíteni. Ennek megint két átja lehetséges: 1. Ha magunk készítjük a kiöntésre alkalmas metakrilátot, vagy

2. Fogorvosi célra kialakított metilmetakrilát készítményeket használunk fel.

Az előbbi nehezebb eljárás, de teljesen színtelen, víztiszta öntvényeket készíthetünk. Az utóbbinál viszont az öntvénynek mindig egy kissé sárgás árnyalata lesz.

1. Ha magunk készítjük a metakrilát Öntöanyagot, akkor úgy járunk el, mint a fólia készítésénél, csak az oleátos gyorsítást hagyjuk el. A besűrített anyagot többféleképpen használhatjuk fel. Ha plasztikus kiegészítéseket kell készíteni, akkor szilikon negativ formákat használunk. Lehetőleg vastag negatívot készítsünk, mert a metilmetakrilát a szilikont duzzasztja és így a negatív deformálódik. Ezzel az öntési módszerrel készítettem a Budapesti Történeti Muzeum tulajdonában lévő cseppes poharat. Az üveg kiegészítések átlátszók, tehát a kiegészítések mindkét oldala látszik. Az üvegek belső felülete mindig nehezebben hozzáférhető, tehát utólagos megmunkálásuk legtöbbször nem lehetséges. Ezért az öntött üvegkiegészítéseket úgy kell készíteni, hogy utólagos megmunkálásukra ne legyen szükség. Ehhez tökéletes öntőformát kell készítenünk. Az öntőforma ezért mindig pozitív forma legyen. Természetesen ezzel üjabb nehézségünk lesz, a forma rögzítésekor. Nehéz látatlanban eldönteni, hogy milyen megoldást használjunk. Kisebb kiegészítésekhez általában szilikonformát alkalmazunk. Ennek előnye, hogy rugalmas és a hiányzó rész széléhez szorítva az üveg esetleges egyenetlenségeit kiegyenlítve, pontosan simul az Uvegfelületre. Nagyobb problémát jelent, ha az üveg szája olyan keskeny, hogy a kiegészítés öntőformáját öntés után nem tudjuk a szájon keresztül eltávolítani. Ugyancsak problémát okoz, ha az üvegből alakja miatt nem lehet utólag eltávolítani a belső formát.

Egy hordó alakú zöld cseppes pohár kiegészítését kellett elkészítenem. Az üvegből meglehetősen sok hiányzott, közöttük néhány üvegcsepp is. A cseppekről először szilikonkaucsukkal mintát vettem és a megfelelően színezett metakriláttal elkészítettem a hiányzó üvegcseppeket. Ezután gipszből kiesztergáltam a formát, ami a pohár belső felületének felelt meg. A gipszet polivinilalkohollal többször átitattam. Az átitatást addig kell ismételni, mig a gipsz nem vesz fel több gyantát és felülete fényes lesz. Az összetört poharat ezen a magon állítottam össze. Ragasztónak polibutil és amilmetakrilát keverék kloroformoe oldatát használtam. Ennek a módszernek az előnye volt, hogy az olyan töredékek beillesztése is lehetővé vált, amelyek ugyan sehova sem csatlakoztak, de az üveg hajlatából és a cseppek távolságából helyük pontosan meghatározható volt. Ezeket miután helyüket pontosan meghatároztam, úgy rögzítettem, hogy a gipsz felületén, a polivinilalkoholt vízzel megnedve- sitettem és a töredéket kézzel rányomtam. Száradás után a darabok helyükön maradtak. Ezután következett az öntés. Az előkészített metakrilátot a gipszre öntöttem és infravörös lámpa alatt lassan forgattam, míg megszilárdult. Célszerű a metakrilátot több rétegben felvinni. Vigyázni kell, hogy a darabot ne tartsuk tül közel a lámpához, mert a metakrilát

159