Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Üvegből készült tárgyak restaurálása és konzerválása
veszély is fennáll, hogy helyreigazítás helyett másutt is elcsúsznak a töredékek. Másik csoportba tartoznak a poliészter és az epoxigyanták. Poliésztergyanta; három komponensü: maga a gyanta; valamilyen peroxid (rendszerint benzoilperoxid) és kobaltnaftenát. A keverési arányt a különböző márkáknál a gyártó cég megadja. Erre a célra a telitetlen poliészter öntógyanták alkalmasak. Mérési adataink nincsenek. Epoxigyanta. Általában minden epoxigyanta alkalmas üvegragasztásra. Mi az ARALDIT AY 103 típust használtuk kísérleteinkhez (a Härter HY 956). A ragasztás teherbírása 530 g/cm^, Mindkét ragasztóanyag hibája, hogy ragasztás közben nem lehet érzékelni a darabok helyes illeszkedését, ezért nagyobb az elcsúszási veszély. Ezen úgy lehet segíteni, hogy az élek bekenése előtt összeillesztjük az Összetartozó darabokat, és ragasztószalaggal leragasztjuk úgy, hogy a két darab a ragasztószalag segítségével szétnyitható legyen. Ezután a szétnyitott darabok közé kenjük a ragasztóanyagot és a darabokat összeszorítjuk. Majd ha lehetséges, a másik oldalról is leragasztjuk ragasztó- szalaggal. Ragasztószalagnak irodalmi adatok szerint TESA-filmet használnak. Nálunk a TIXO-t használjuk erre a célra. A cianacryl ragasztóknak az a tulajdonságuk, hogy csak nyomásra következik be a kötés. Ezért általában csak jól összeillő darabok ragasztására alkalmas. Bizonyos esetekben a hiányos élű darabokat is össze tudunk ragasztani, ha az összeillesztett darabokra, a hiány mentén két- felól, oldalirányból gyakorolunk nyomást. Ezt ujjunkkal tudjuk legeredményesebben elvégezni. Vigyázni kell viszont, hogy az ujjunk és a ragasztóanyag között szilikonpapir legyen, mert máskülönben ujjunk is az üveghez ragad. A kötés néhány másodperc alatt következik be. Ez a ragasztóanyag főleg olyan helyeken hasznos, ahol csak nagyon kis ragasztási felület áll rendelkezésünkre és az összeállíthatóság kedvéért gyors és el nem csúszó szilárd kötésre van szükségünk. Mint korábban említettem, ez a ragasztás néha idővel elenged. Ebből következik, hogy igazán hasznosan csak más ragasztókkal kombináltan tudjuk használni. Mi az IS-cianacryl ragasztót használtuk eredményesen. Mérési adattal nem rendelkezünk. A ragasztóeró méréséhez 1,6 mm vastag összecsíszolt élű síküveget használtunk. A vizsgálatokat 58%-os relativ páratartalom mellett végeztük. A ragasztásokat az összeragasztott élekkel párhuzamosan 1 cm távolságban terheltük. A terhelést 5 g-ként emeltük. A ragasztásokat tartós terhelésnek is alávetettük. A tartós terhelés mértékét úgy határoztuk meg, hogy az egyes ragasztóanyagoknál mért nyíró szilárdsági érték felével 24 óráig terheltük az összeragasztott éleket. A ragasztásokat ugyanúgy végeztük, mint a nyírószilárdság mérésénél. A fenti ragasztóanyagok közül említésre méltó eredmény: Polibutilmetakrilát 35 g terheléssel először lassan elhajolt, majd 5 óra 40 perc elteltével a ragasztás szétvált. Polivinilbutirál 255 g terheléssel 24 óra alatt kissé elhajlott, de nem tört el. Araldit AY 103. 265 g terheléssel 24 óra alatt a ragasztás nem vált el. 155
