Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Üvegből készült tárgyak restaurálása és konzerválása
Üvegek kiegészítése Az üvegek kiegészítése még nagyobb probléma, mint a ragasztásuk. Itt a tartósság mellett az esztétikai szempontok sem elhanyagolhatók. A kiegészítésnek nem csak az üveg készítési módjához, színéhez, alakjához, hanem az időközben bekövetkezett felületi elváltozásokhoz és a hiányok nagyságához is alkalmazkodni kell. Korábban is kísérleteztek az üvegek kiegészítésével. Kiegészítő anyagnak méhviaszt, gipszet, gyanta* viaszt, és celluloid lapot használtak. Ezek között láttam igen szépen és gondosan kidolgozott kiegészítéseket is, de mindegyik közös hibája volt, hogy rontotta az eredeti üveg megjelenését, mindig a kiegészítés dominált, elnyomva az üveg anyag- szerűségét. A műanyagok megjelenésével, ha nem is egycsapásra, de fokozatosan mind több lehetőség nyilt a szép anyagszeríí üvegkiegészítések készítésére. Az üvegek kiegészítése ma sem tartozik a könnyen megoldható feladatok közé, de egy-egy szép eredmény kárpótol a nehézségekért. Minthogy ma sem mondhatjuk el egyik anyagról sem, hogy ezzel végleg megoldottuk az üvegkiegészítés problémáit, ezért több megoldást ismertetek. Majd néhány gyakorlati példán bemutatom az eredményeket. A most használatos mííanyag kiégészítoanyagok három csoportba oszthatók: 1. metakrilát alapú, 2. poliészter alapú, 3. epoxi alapú anyagokra. Legrégebben a metilmetakrilátokat használjuk kiegészítésekhez. Fel- használásuk igen sokrétű lehet. Először a kész gyári polimereket kezdték használni. Ezeket rendszerint melegen hajlitva vagy egyes esetekben esztergályozva munkálták meg. Hajlításhoz gipszformát kell készíteni, lehetőleg pozitív és negatív formát. A polimetilmetakrilát (plexi) lemezt a meleg formák közé préseljük. Ezt kétféleképpen végezhetjük. Csak a gipszformákat melegítjük. Ebben az esetben előfordulhat, hogy nem sikerül egyszerre a kívánt formát kipréselni. Vagy a plexilapot is egyszerre melegítjük a formákkal. Itt megint két eset lehetséges. 1. Melegítés közben (kisebb hajlitásoknál) a két forma a kemencében összesímul a meglágyult plexilappal. Ezt a kemencéből kivéve, enyhe szorítással hagyjuk kihűlni, vagy a kemencéből kivéve a formák erőteljes összeszorításával alakítjuk ki a darabokat. Amikor a megfelelő formát kialakítottuk, az üvegdarabok körvonalát a műanyagba bekarcoljuk és a kipréselt formából kivágjuk. Kivágáshoz jól lehet használni a fíírészfogasra reszelt vékony szikepengét és a fogorvosi fúróba fogott apró körfűrészt vagy szeparálókorongot. A további igazításokat a fogtechnikai szerszámokkal lehet elvégezni. Néha jól használható a felhúzott élfí simítólemez. Technikailag ide tartozik az a megoldás is, amelyet egy nagyon hiányos velencei kehely restaurálásánál alkalmaztam. A darabok összetartozása összeillesztéssel nem volt bizonyítható. Az összeállításokat az indokolta, hogy kiállításon nem tudtunk ilyen típusból teljes értékű tárgyat bemutatni. Ezért olyan eljárást kellett választanunk, amellyel a hamisítás látszatát elkerülve, hitelesen bemutathatjuk a feltételezett eredeti formát. Ez az eljárás elsősorban kiállításoknál jöhet számításba. Az említett kehely három olyan darabból állt, amelyekről nem lehetett bizonyítani az összetartozást. 156
