Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Üvegből készült tárgyak restaurálása és konzerválása

Ez utóbbi sokszor egy éven belül magától elválik az üvegfelülettől. így nem tekinthető megbízható ragasztónak. Viszont gyorsan kötő ragasztó és igen alkalmas egészen kis felületek ragasztására.

Tudott, hogy az üvegek ragasztása technikailag is a nehezebb feladatok közé tartozik. Rendszerint már a darabok összekeresése is nehezebb mint pl. a cseréptárgyaknál. A töredékek összeillesztése is körülményesebb, mert a felületek igen simák és nehezen érzékelhetők ragasztás közben a darabok pontos illeszkedése. Az eredményes és szép üvegragasztáshoz kellő gyakorlatot csak sok-sok kerámia ragasztása után szerezhetünk. Ezután a különböző ragasztóanyagok tulajdonságait kell gyakorlatban megismerni. Továbbá tudnunk kell, hogy ha az üvegek erősítő konzerválást kaptak, mi volt a konzerváló anyag. A célszerűség azt diktálja, hogy ne kössük magunkat egy már megismert ragasztó típushoz, mert igen sok esetben egy munkához többféle ragasztó használata célszerű.

Hogy mindig a megfelelő ragasztóanyagot tudjuk választani, foglaljuk össze a már ismert ragasztóanyagok tulajdonságait.

1, Nitrálcellulóz alapú ragasztók acetonban oldódnak. Az oldóképesség és ragasztóképesség javítására etil- vagy amilacetátot adnak az oldószerhez. Nálunk sokáig használatos volt egy igen jó készítmény, mely Oxylin néven került forgalomba. Jó tulajdonsága, hogy ragasztás közben a darabok illeszkedése jól érzékelhető, viszonylag gyorsan szárad. Szilárd és viszonylag tartós kötést ad. A darabok kötés után már nem csúsznak el. Hátránya: hibás ragasztás után szét kell áztatni a darabokat, nem lehet munka közben igazítani. Kötési ereje kísérleteink alapján:

10 g/cm2.

Metilmetakrilát polimer. Kloroformban oldják. Tulajdonságai és kötőereje hasonló az előbbihez, azonban munka közben, melegítéssel a hibás ragasztás részben helyreigazítható.

Polibutilmetakrilát ragasztáshoz legjobb oldószer a kloroform és aceton 1: 1 arányú keveréke. A darabok esetleges hibás összeillesztése melegítéssel könnyen helyreállítható. A hideg és meleg változására érzékeny, a darabok utólag is elcsúszhatnak. Ragasztóereje: 65 g/cm^. Ragasztóereje és rugalmassága javitható poliamilmetakrilát hozzáadásával. A munka gyorsabb és kényelmesebb a keverékkel, azonban a darabok későbbi elcsúszásának veszélye nagyobb.

Poliamilmetakrilát önmagában nem ad megfelelő kötést.

Polivinilacetát nem megfelelő ragasztó.

Polivinilbutirál, oldószere az alkohol. Ezért ragasztás közben a nagy nedvességtartalmu levegőre érzékeny. A ragasztóanyag, ha a levegőből nedvességet vesz fel, behomályosodik és veszít a ragasztóképességéből. 60-65%-os relativ páratartalomnál jól használható. Az eddigiek közül a legalkalmasabb ragasztószer. Meleggel alakítható, kötőszilárdsága jelentősen nagyobb az eddigieknél: 510 g/cm^. A későbbi elcsúszás veszélye azonban ennél is fennáll. Megjegyzés: Az elcsúszott darabok melegítéssel való helyreigazítása ujfy történik, hogy gázlángon, egy arra alkalmas formájú késpengét forrósítunk, a kellően felmelegített késsel a helyreigazítandó darabokhoz közelítünk, de soha nem érintjük közvetlenül az üveget, hogy elkerüljük az üveg megrepedését. Ugyanebből az okból nem szabad gázlánggal sem melegíteni az üveget. Ilyenkor még az a

154