Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Üvegből készült tárgyak restaurálása és konzerválása

mértékben az üvegtisztítás problémáival. Nyilvánvaló, hogy nem oldhatja meg a problémát Plenderleth és Werner szerint szükséges desztillált vizes tisztítás és az azt követő abszolút alkoholos szárítás. 8 Ugyancsak túlhaladottnak tekinthetjük Hegyi Zoltán által ajánlott melegvizes neutrál- szappanos lemosást is, ^ valamint a makacsabb korrózióra ajánlott hor- zsaköves csiszolást is. E két eljárást egyébként korábban még Ráthgen is leírta. 8 A sósavas lemosást a meszes lerakodások eltávolítására Hegyi Zoltán sem tartja jónak és helyette a hidrogénfluoridos tisztítást ajánlja. Említi továbbá, hogy a pirosra festett egyiptomi üvegek zöld korrózióját erős nátriumhidroxid oldattal lehet eltávolítani. Ez meglehetősen veszélyes eljárás, hiszen a lúgok megtámadják az üveget.

A festett üvegeknél még az is probléma, hogy a festés silányabb minőségű, könnyen olvadó üvegből készül. Az üveg korróziója mindig ennél a résznél indul meg. Sokszor a kétféle üveg egymástól elválik. Előfordul, hogy a festés nyomait már csak egy mélyebb korróziós árok jelzi.

Kísérleteket végeztünk megfelelő tisztítószerek alkalmazására. Ki- sérleteink eredményét egy univerzális nedvességmérővel végeztük. E készülék úgy működik, hogy elektromosan vezető közegben feltöltődik, majd kisül. A feltöltődés gyorsasága függ a vizsgált közeg vezetőképességétől, A kisülések számát, meghatározott időegység alatt számlálókészülék rögzíti. A méréseket állandó 55%-os relativ páratartalom mellett végeztük. Mérési tartomány 130 M.TL, 16 mF. Mérési időegység 10 perc. A méréseket T. Balázsy Ágnes végezte.

Kísérleteinkhez először olyan anyagokat kerestünk, amelyek jól tisztítják a korrodált üvegeket. Majd kiválogattuk a vizsgálandó anyagot. A párhuzamosan végzett kísérletekhez közel egyformán károsodott anyagot használtunk, az egyik minta teljesen új üveg volt.

Kezelőanyagnak választottuk a ^C^-t, EDTE-t, NH2OH. HCl-t, a HF-t és a tömény H2O2 + HNO3 1:1 arányú keverékét.

Mivel a méréseket különböző állapotú üvegeknél végeztük, csak relativ értékeket kaptunk. Ezért úgy jártunk el, hogy - értékelni tudjuk a kapott eredményeket - a kezelés előtt mért értéket elosztottuk a kezelés után kapott értékkel. így kaptunk egy viszonyszámot. Ez kimutatta a kezelés előtti és kezelés utáni állapot közti különbséget. Ha a szám 1, akkor az üveg állapotában nem történt mérhető változás. Ha 1-nél kisebb, akkor romlott az üveg fizikai állapoté, ha 1-nél nagyobb, akkor javult olyan mértékben, ahányszor nagyobb a kapott szám 1-nél. Ezeket a számokat abszolút értelemben nem szabad egyformán értékelni, mivel nyilvánvaló, hogy egy egészséges üvegnél az 1 érték nem azonos fizikai állapotot jelöl, mint egy nagyon korrodált üvegnél, csak a javulás mértékét.

Az I.sz. táblázatból megállapíthatjuk a ^Og-vel való kezelés eredményességét, mivel az üveg nedvességgel szemben való ellenállóképességét növeli abszolút mértékben is, mert az egészségesnek tartott V. sz. és az alig irizált IV. sz. mintáknál is legjelentősebb a javulási érték. Legrosszabb eredményt az EDTE-vel kezelt üvegeknél kapjuk. A 10%-os HF az erősebben korrodált mintáknál jobb eredményt ad, a hibátlan üvegek minőségét rontja. A ^C^-HNOg-val való tisztitásnál az eredmény fordított. Az NH2OH. HCl-es tisztításnál a változások nem lényegesek, vagy nem mutathatók ki.

11+9