Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szakál Ernő: A múzeumi és műemléki kőanyag kiegészítésének határai
telete mellett a korszerű természettudományi ismeretek, a technológia szakszerűsége és a művészi érzék, mert ezek együttese adhatja csak munkánk eredményességét, történeti emlékeink, műtárgyaink méltó megbecsülését, SZAKÁL, Ernő A múzeumi és műemléki kőanyag kiegészítésének határai Sok műtárgy-a restaurátor munkájával válik helyesen értékelhetővé és szemléletessé, A kiegészítés szemlélete lényeges a műtárgy értékét illetően: Thorwaldsen az aeginai szobrok kiegészítése során magasrendtl művészi teljesítményt nyújtott, restaurátori tevékenységét mégis joggal tartja Furtwängler a szobrok történetében sötét pontnak. Meg kell különböztetni a védett helyen őrzött és csak tudományos igényeket szolgáló múzeumi műtárgyakat - kiegészítési szempontból is - az in situ bemutatott, építészeti összefüggéseiben bemutatott műemléki kőanyagtól. Az előbbi kevesebb kiegészítést igényel, az utóbbi többet enged. Jó megtartású kövek csonkulása nem mindig pótolandó, viszont a tömegében megmaradt, de felületében általánosan lepusztult puha kövek eredeti megjelenése csak rekonstrukciók árán biztosítható. Feltétlenül mérlegelni kell, hogy mikor kell a hiányzó tömeget ill. a lepusztult felületet pótolni. A kiegészítés határait - meny- nyiségét, formáját, technológiáját - a műtárgy védettsége, kora, kőanyaga, műfaja határozza meg. A hiánypótlás készülhet terméskővel, kőutánzattal, meszes habarccsal, kontraszt- anyagokkal, de 1. a faragványt sem a tisztítás, sem a kiegészítés nem károsíthatja; 2. véglegesen csak az összeillő törésfelületű darabokat szabad összeépíteni; 3. az összeerősítő csapok korróziómentesek legyenek; 4. a beavatkozás ne okozzon újabb hibákat; 5. a kiegészített kő- és kiegészítés szilárdsága azonos legyen; 6. -7. minden műtárgy azonos gondoskodást igényel; 8. vonjuk be a munkába a társtudományokat; 9. tiszteljük a tárgy hitelességét és 10. legyünk mértéktartók a kiegészítésben. (Az 1978. évi veszprémi Nemzetközi Restaurátor Szemináriumon elhangzott előadás szövege. /Szerk. /) Limits of the Completing of Museum and Monument Stones by Ernő SZAK ÁL A number of objects of art becomes correctly evaluable and suggestive only in consequence of the restorer’s work. The conception of completing is essential as regards the vulue of the object of art; Thorwaldsen provided a high-ranking artistic achievement when completing the Aegina statues; however, Furtwängler is justified in stating that this activity represents a sinister chapter in the history of these statues. Museum monuments stored in protected places and serving only for scientific purposes should be distinguished - also from the point of view of completing - from monument stones displayed in situ and with a view to architectural connections. The former need less completing, the latter allow more. Mutilations on otherwise well-preserved stone pieces ure not always to be completed; on the other hand, the original appearance of soft stones, preserved in their bulk but weathered in their total surface can be restored only by reconstruction. It is very important to consider whether it is the missing bulk or else the weathered surface that is to be completed. The limits - degree, form, technology - of completing are determined by the degree of protection, age, stone material and short of the monument. 13