Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

T. Bruder Katalin: A Szomor-somodorpusztai római kori kocsilelet kancsójának rekonstrukciója

T. BRUDER Katalin

A Szomor-soraodorpusztai római-kori kocsilelet kanesójának rekonstrukciója

A kancsó töredékei egy temetkezési kocsi részeként, 1888-ban, illetve 1889-ben kerültek vásárlás utján a Magyar Nemzeti Múzeumba. Az első somodori lelet, 1 melyben egy kocsi alkatrészeit találták, már megkülönböztetett figyelemben részesült. A leltárkönyvbe a következőket jegyezték be: "az eladó neve, és a lelőhely egyenlőre hivatalos titok". A nem sokkal később múzeumba került második lelet leltározásakor jegyezték fel az ajándékozó Metternich Richárdné nevét. A lelethez tartozó töredékről Gaul Károly, a lelet publikál ója, azt hitte, hogy az egyidejűleg előkerült bronz mosdótál (patera) sérült középső részének töredéke. 3 Ugyanezen a táblán Gaul bemutatta a patera rajzát is. A patera rekonstrukciójának előkészítése alkalmával4 kiderült, hogy a Gaul által megjelölt darab nem lehet a patera része. A harmadik somodori lelet anyaga vásárlás utján Mack Eduárdtól került a múzeumba. Megszerzése után még közel száz év telt el, amig a kis darab hovatartozását® megállapították. Erre akkor került sor, amikor Bónis Éva a kocsilelet teljes raktári anyagát felülvizsgálta. A harmadik somodori leletből került elő a szóban forgó kancsó több töredéke:

1. Római bronzkancsó nyaka, poncolt levél virágdíszítéssel. Alakja megfordított tölcsérre emlékeztet. Szája széles öntőnyílású, hátul harántosan leszelt. Ennek támaszkodott az edény külön öntött füle. ?

2. Kancsó füle, "S" alakú, testének felső végét kecskelábú, hátsó lábain ülő, hat emlős, cizellált szárnyas szfinx díszíti. Külső oldalát csiszolt és dombormívú levéldísz ékesíti. ®

3. Az edény vállrészét képező töredék oldalát körülfutó virág- és levélgirland, valamint rövid, csúcsos levélkékből alakított széles sáv díszíti. y

4. Bronzlap, az emlitett edény oldalából, melyen a virág- és levélgirland díszből egy darab, s e fölött egy másik, bogáncsvirágokból alakított motivum látszik.

A kancsó részei a leltári számok tanúbizonysága szerint nem egy darabban kerültek felszínre, de 1892-ben, amikor Hampel "Az eraviscus nép és emlékei" c. tanulmányában11 közölte, a rajzos táblán az összetartozó darabokat már egyben mutatta be. 12 Az összetartozáshoz nem fért kétség, annak ellenére, hogy a töredékek különböző technikával készültek. A rendkívül finoman kidolgozott fül és nyak öntött, mig a kan- csótest (vállrész) lemezből kialakított. Tehát az első összeállítás, 1891- 92-ben történhetett. A darabot akkor nem rekonstruálták - még rajzban