Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Bruder Katalin: A Szomor-somodorpusztai római kori kocsilelet kancsójának rekonstrukciója
sem -, mert nem vették észre, hogy a kiszerkesztést lehetővé tenné a már említett, második somodori lelet 13. tételszám alatt beleltározott töredéke, amely nem más, mint a kancsó fenékcsúcsa. így töredékekben tették közzé, azzal a megállapítással, hogy a pusztasomodori kocsi ",. . érdekes példával világítja meg, mily szívósan ragaszkodtak a görög-római ízlés leghevesebb ostroma közepette is a barbár ércmőVesek az öröklött ősi, míívészi formákhoz, s mily mértékben vette ki részét nagyobb feladatok megoldásánál a belföldi bronzipar. 3 Ezt követően számos tanulmányban foglalkoztak a kancsóval, főleg annak kultúrtörténeti jelentőségével. A leletegyüttes, és "a leggazdagabb pannóniai kocsilelet környékén talált sírkövek is bizonyitják, hogy itt a pannóniai őslakos vezető réteg az azalusokhoz tartozó kiemelkedő csoportja lakott. "15 A tárgy régészeti jelentősége szükségessé tette a rekonstrukció elkészítését - a teljes és esztétikus kiállítási bemutatás igényével. A rekonstrukció a lehetőségét a fenékcsúcs előkerülésével teremtette meg. A tárgynak válltól lefelé igen kevés töredéke maradt meg. Ezek közül két kisebb köpenydarab helye beazonosíthatatlan, részint kis méretük, részint deformálódottságuk miatt. A töredékeket évekkel ezelőtt patinájukkal együtt viasszal konzerválták, romlás sehol sem mutatkozik rajtuk. Ezért újbóli, esetleg szín fémig való letisztítását feleslegesnek találtuk. A rekonstrukciós munka megkezdése előtt a vállrészen keletkezett erős, berepedt horpadást kellett kikalapálni. Ez a sérülés a tárgyon nemcsak csúnya volt, hanem elhúzta az egész megmaradt kancsótestet is. A meglehetősen rideggé vált anyag kimelegítésétől eltekintettünk, ugyanis ez a megőrzött patina nagyrészének pusztulását eredményezte volna. A kikalapálás nagyon óvatosan, faformán történt. A torzulást a bronzanyag ellenállása miatt, nem sikerült teljesen megszüntetni. így a kancsó testének vízszintes keresztmetszete enyhén ovális. Felmerült az a szempont is, hogy a tárgy már eredetileg sem volt teljesen szabályos alakú. A repedést, mely a feszültség megszűntével szinte egészen összehúzódott, • valamint az anyagon lévő kis hiányt, kellően szinezett és töltött epoxigyantával egészítettük ki. A rekonstrukció elkészítéséhez támpontot csak a köpenyrész indítása a válltól, és a megmaradt fenékrész íve adott. Természetesen még rendelkezésre álltak az analóg római-kori kancsók. Ezek közül leginkább az egyedi felelt meg a töredékek által diktált formának. A kiegészítést többféle anyagból is el lehetett volna végezni. Gondolunk itt a különböző műanyagokra. Mégis azért döntöttünk a galvanóplasz- tikai eljárás mellett, mert az anyagában igen közel áll az eredetihez, esztétikus, és jó tartásánál fogva alkalmas arra, hogy a meglehetősen nehéz nyak- és fülrészt biztonságosan megtartsa. A hiányzó rés2t plasztilinből mintázták meg. Ezt a munkát kézi korongon végeztük, melyre egy olyan köralaku falapot illesztettünk, amelynek közepéből merőlegesen kiálló léc szolgált az eredeti darab beállításához és rögzítéséhez, továbbá a plasztilin támaszául. Mielőtt a plaszti- lint hozzádolgoztuk volna az eredeti töredékhez, az érintett felületeket erősen sikporoztuk a későbbi könnyebb szétválasztás érdekében. A munkát megnehezítette, hogy a forma kialakítását fordított helyzetben lévő tárgyon kellett elvégeznünk. A fenéktöredéket csak így lehetett pontosan 110
