Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

B.Kozocsa Ildikó: Papír - és pergamen kéziratok restaurálása az Országos Széchényi Könyvtárban

vizsgálni. Különösen kémiai munkafolyamatok előtt kell gondosan eljárni, mert pl. a vasgallusztinta igen érzékeny a fehéritöszerekre. Jelenlétéről ferro-cián- kálium segítségével győződhetünk meg. Ha a tinta labilisnak bizonyul, rögzítése többféle módon lehetséges (pl. zselatin-formalinnal, metil-cellulóz-formalinnal, Regnal formáimnál). Műhelyünk alkoholban nem oldódó tinták rögzítéséhez a Regnal alkoholos oldatát használja.

A Regnal polivinil-butiro-acetál kopolimer, egy prágai vegyész és egy restaurátor közös találmánya. Alkoholban és még néhány szerves oldószerben oldható. Elsősorban archív papír megerősítésére és a különböző vizes munkafolyamatok közben e papírok védelmére szolgáló segédanyagként használjuk. Egyébként - a szabadalmi leírás szerint - a papíron kívül alkalmas a textil és bőr megerősítésére is. Használata azonban elsősorban az archív papírnál terjedt el. Mi az eljárást 1972-ben a prágai Nemzeti Könyvtár restauráló műhelyében tanulmányoztuk, 1973- ban az otrokovicei restaurátor szemináriumon volt alkalmunk jobban megismerni, és még ugyanebben az évben könyvtárunk megvásárolta az eljárás licencét. Bár a Regnal nem felelt meg minden szempontból várakozásainknak, néhány év alatt mégis szinte nélkülözhetetlen segédanyagunkká vált. Műhelyünk elégtelen technikai felszereltsége és a helyhiány miatt ugyanis olyan eljárások kiválasztására kell törekednünk, amelyek nem helyigényesek és alkalmazásukhoz nincs szükség különleges berendezésre, felszerelésre. A Regnal e követelményeknek megfelel, felhasználása egyszerű. Legfőbb előnye azonban az, hogy kockázatmentessé teszi a nedves közegben történő tisztítási, fehéritési munkafolyamatokat. Mivel azonban a Regnal sem univerzális szer, használatát Ugyanúgy meggondolás tárgyává kell tenni, mint minden egyéb módszerét.

A Regnal alkalmazási lehetőségei

Az első lehetőség a fehérítés munkafolyamatánál adódik. A fehérítő eljárásokat kéziratoknál csak a legszükségesebb esetben, a kézirattárral történt megbeszélés után alkalmazzuk. Általában olyan erős penészfoltok lifehéritésére kerül csak sor, amelyek az Írás olvashatóságát rontják. Nyomtatványoknál, metszeteknél a fehérítés veszélytelenebb. Elsősorban kálium-permanganát és kálium-metabiszul- fit fürdőt használunk, ami egyúttal fertőtleníti is a kéziratot. Mindkét oldalán megirt kéziratok előzetes fixálása úgy történik, hogy mindkét felületre 2-3 százalékos Regnált viszünk fel, permet formájában, vagy ecsettel. A színes ábrákat, rajzokat még előzetesen vékony ecsettel 3-5 százalékos Regnallal kenjük át. A Regnal e helyeken víztaszító filmet képez, és megvédi a színeket a fehéritőszer hatásától. Nagyon halvány betűket szintén ajánlatos igy levédeni. A penészgombától gyenge, málló papirt azután permetezzük be a Regnal higabb (2 százalékos) oldatával. így nem keletkezik összefüggő filmréteg, a fehéritőszer áthatol, de a papír megerősödik annyira, hogy kibírja a fürdetéseket. Ha ecsettel és nem porlasztóval dolgozunk, biztosítanunk kell, hogy a fehéritőszer útját a rostokhoz bizonyos mértékig szabaddá tegyük. Ezt elérhetjük, ha a Regnal oldószerével, alkohollal benedvesitett itatóspapírra helyezzük a Regnallal bevont, fehérítendő lapot. Mivel az oldódások mértéke nem mérte tő jól, óvatosan kell eljárnunk, és inkább többször megismételnünk a fehérítést. Sokkal egyszerűbb dolgunk van, ha csak egyik oldalán megirt kéziratot kell mosnunk, vagy fehérítenünk. Öt százalékos Regnallal japánfátyolt kasírozunk az Írott felületre, és száradás után végez88