Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Knotik Márta: Gótikus miseruhák restaurálásáról
Az előkészítés A restaurálás igen lényeges része az előkészítés. Részletes fényképfelvételekkel és rajzokkal rögzítettük a műtárgy állapotát. Mivel a szétbontás a darab készítésével ellentétes sorrendben halad, ezzel pontos képet nyertünk az összeállítás, majd a készítés sorrendiségéről. Ezt a bontás során nemcsak fényképen és rajzban, de Írásban is részletesen megörökítettük. Az első ütemben mindkét miseruha két rétegre vált: magára a miseruhára és a keresztre. A keresztek rávarrt (1) és beépített (2) módszerrel kapcsolódnak a miseruha anyagához. Az előbbi, rávarrt módszernél a kereszt alatt összefüggő a miseruha szövete, a beépítettnél csak a kereszt széléig ér. A miseruhák bársonyból készültek, ami a portól, szennyeződéstől megsötétedett, fényét vesztette. Ezt legjobban a kereszt (1) helyén eredeti szépségében tündöklő színeken mérhettük le. A vörös és zöld sávokból összeállított ábrás bársonyt különböző színeire való tekintettel a tisztítás előtt szétbontottuk. A dohányszinü bársony (2) három-négy ujjnyi széles hosszanti csikókra hasadozott, amiket alkalmanként a fonák oldaláról selyemcérnával aprólékosan összevarrogattak. Ezeket a varrásokat csak tisztítás után, de még a nedves bársonyból távolitottuk el, mert az összevarrások a tisztítás alatt igen jó szolgálatot tettek. Összetartották a miseruha bársonyát- és hasadt széleinek bársonycsomóit nem engedték leválni. Már a tisztítás (1,2) első pillanataiban, ahogy a vizpermet a porszemeket lesöpörte, éledni kezdtek a bársony szinei és a tisztítás további szakaszában egyre élénkebbé váltak. A bársony száradása egyben vasalást is jelentett. A bársonyszövet tulajdonságainak megfelelően a még kissé nedves darabokat azonnal eredeti szabásukra és méretükre, kemény fa lapra gombostüztük. A restaurálás menete Restaurálásukhoz a megfelelő szövésű textileket (sávolyosan szőtt vászon fonákoldalát 1, ballon vásznat 2) a bársonyok alapszövetének színére festettük. Valamennyi teljes alátámasztást (alábélelést) kapott, mely egyben régi tartásukat is visszaadta. A kisteriiletü bársonyhiányt (1) a miseruha saját anyagából, a fonákoldal visszahajtott széleiből pótoltuk. A bársonyok tisztításánál, restaurálásánál és pótlásánál elért eredmények meghatározták a további helyreállítással kapcsolatos igényeket. A bontásnál a keresztek két rétegre váltak. Ez a szétválasztás a corpus (1) esetében azonnal, mig a képsoros keresztnél (2) a háttér restaurálása folyamán képenként és esetenként történt meg. Mindkét keresztre jellemző, hogy az alakok alatti területet nem hímezték ki, azzal feleslegesen nem fáradtak. A virágos keretelés (2) zsinór-, virág- és levéldiszeit még a tisztítás előtt le kellett bontani, ezeket külön tisztítottuk. Bontásuk során bizonyosodott be, hogy a virágos keretelés eredeti, a sok összevarrogatástól azonban alakját és jellegét vesztette. Ezért vált szükségessé idők folyamán az újabb szövöttszalag keretelés, hogy a kereszt kontúrját továbbra is kiemeljék. Ezt legjobban az igazolta, hogy az újabb keretelés nagyon rossz állapotú és hiányos részeket takart. A keresztek tisztításánál még fokozottabban tapasztaltuk azt, amit a bársonyoknál. Az aranyfonallal borított élőfa kereszt (1) vörös, selyemhimzésü csonkjai a tisz74 -
